Eddig nem cáfolt állítások szerint az „egységnyi területen található halboltok száma” kategóriában Tolna néhány évvel ezelőtt bekerülhetett volna a Guiness-rekordok könyvébe. A városközpontban ugyanis egy kb. 250 méteres sugarú körben nem kevesebb, mint négy halbolt működött az ezredforduló utáni években. Sőt, egy ötödik is vidáman megélt, a város egy másik részén.
Jelenleg ugyan „csak” három halszaküzlet üzemel, de ez alapján is egyértelműnek tűnik, hogy a tolnaiak szeretik a halat.
Mindenekelőtt a halászlét, amelynek nevét ilyen alakban először Tolnával kapcsolatban említi a szakirodalom, 1800-ból. Ezen a vidéken a bajai típusúként ismert, az alapleves macera mellőzésével, gyorsan elkészíthető hallét főzik, bográcsban, szabad tűzön, – jó esetben házi készítésű – gyufatésztával tálalva.
Ha egy vendéget igazán meg akarnak tisztelni a városban, akkor halat főznek neki. Ha valamit nagyon meg akarnak ünnepelni, akkor is. Karácsony, húsvét, szilveszter, születésnap, szüret magától értetődő ürügy a halfőzésre, de vannak, akik disznóvágáson is rákívánnak egy könnyű halászlére.
Helybéli becslések szerint a városban élők minimum háromszor annyi halat esznek, mint az országos átlag. A számításhoz nem csak a halboltok által eladott árut kell figyelembe venni, hanem a helyi horgászok által kifogott több száz mázsányi halat is. Hozzátéve, hogy a környékbeli rapsicok sem tétlenek.
Az egyébként nem túl bonyolult halászlé készítés kulcsa a lehetőleg többfajta friss hal, a hagyma, a só – és az egyéni titkos trükkök. Nem utolsó sorban pedig a minőségi őrölt paprika. Több tolnai kistermelő is egészen kiváló árut állít elő. Egyikük, Mocsán Zoltán ebből is él. Ő Michelin csillagos fővárosi éttermekbe szállítja a portékáját, amiért nemrég rangos gasztronómiai kitüntetést kapott. Aki pedig az átlagosnál csípősebben szereti a halászlét, annak sem kell pl. Mexikóba utaznia a kapszaicin adagjáért: a tolnai Józsi Fűszerei Kft. által kifejlesztett, az agrárminisztérium elismerését is elnyert „Chili cseppje” több helyi boltban is kapható.
