Azt mondják, a sárga az irigység színe. De nem mindenhol. A tolnaiak esetében például a láb színe a sárga.
Persze nem valami különös, csak a város lakóit sújtó speciális bőrbetegségre kell gondolni. Sokkal izgalmasabb dolgok rejlenek a sárgalábúság misztériuma mögött.
Hogy egészen pontosan mik, azt persze ebben az esetben sem lehet tudni. De akad néhány elmélet.
A közismert helyi legenda szerinti megközelítés a legfrappánsabb, egyben a tolnaiak szellemi képességeire nézve a legkevésbé hízelgő sztori. E szerint a tolnai hajósok, hogy minél több tojás férjen a raktérbe, egy különös szállítmányozási mesterfogást alkalmazva megtaposták a tojásokat. Amitől sárga lett a lábuk. Ezen legenda alapján érthető, hogy a sárgalábúság gúnynévnek is kiváló volt.
Vannak azért ennél hihetőbben hangzó, de kevésbé izgalmas megfejtések is. Közös bennük, hogy a világegyetemben nem a tolnai az egyetlen sárgalábú népcsoport. Európában még számos helyen élnek emberek ilyen rájuk aggatott jelzővel. Kutatások szerint először a svábokat nevezték sárgalábúaknak, már a középkorban. A sárgalábúság őshazája ezek szerint Németország Baden-Württenberg tartománya lehet.
A kérdés persze ettől még adott: mitől lettek sárgalábúak? Erre több válasz is létezik. Akad olyan elképzelés, amely szerint a svábok, mint a németek legszegényebb népe, gyakran járt mezítláb, azaz „sárgalábon”. Más megfejtés szerint a sváb szőlészek hagyományos, sárga színű szarvasbőr nadrágjában, esetleg az azon a környéken verbuvált katonák egyenruhájának sárga pantallójában kell keresni a titok kulcsát.
Mindezen felül van még egy lehetséges magyarázat, ami a legizgalmasabb, egyben a legszimpatikusabb is. Ráadásul annak is a tojástaposás az alapja. Csakhogy ezen legenda szerint nem kretén tolnai hajósok voltak az elkövetők, hanem bopfingeni svábok, akik – egyfajta lázadásként – a hercegüknek szánt tojásadót kézbesítették ilyen módon egy kocsiban, némileg feldolgozott formában.
Bármi is az igazság, a mai tolnaiak már büszkék a sárgalábúságukra.
