Roppant fáradságos, de rendkívül érdekes folyamat a hernyóselyem előállítása. A dolog biológiai része a „pillék” által lerakott petékkel kezdődik, amelyekből a selyemhernyók kifejlődnek, végül – rengeteg eperfa levél elfogyasztása után – a „nyálukból” gubót készítenek, ahol bebábozódnak, majd lepkévé alakulnak. És indulna minden újra. Ha a selyemgyártó emberek be nem avatkoznának.
De beavatkoznak. A gubóban levő bábot gőzzel megfojtják, a selyemgubóról pedig mindenféle trükkös, aprólékos eljárással lefejtik a finom elemi selyemszálakat. Amelyeket összefonva szövésre alkalmas fonalat csinálnak.
A Közép-Európában is egyedülállónak számító tolnai selyemgyári emlékszoba ezeket a munkafolyamatokat, valamint az ezekhez szükséges korabeli berendezéseket, kellékeket mutatja be. A tolnai gyárban 1900-tól 1972-ig zajlott selyemfonás. Az emlékszobát 1975-ben alakították ki, a gyár egyik eredeti épületében. A különleges múzeumot a helyi városvédők kezdeményezésére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004-ben védetté nyilvánította.
