Kevesen tudják, hogy Tolna egykor hajómalom nagyhatalom volt.
Sok időbe és vesződségbe telt, míg az emberiség az izomerővel történő gabonaőrléstől eljutott a hajómalmokig. Ez utóbbiban az energiát a folyó sodrása adta. Hajómalmok már a 14. században is voltak a világban, Tolnánál a török időkben 19 ilyen őrölt. De a török, majd a Rákóczi-szabadságharc utáni időkben már csak egy.
A város újratelepülése viszont hamarosan megint felpörgette a „lapátos hajtókerekeket”. A 19. század közepén ugyan megjelentek a gőzmalmok, de ekkor még senki nem sejtette, hogy ezek lesznek a hajómalmok végleges kiszorítói. A Duna mederszabályozása sem jelentett végzetes csapást. Még 1869-ben is 30 malom forgott a Dunán. Ez volt a tolnai hajómalmok fénykora.
A technikai fejlődés azonban elsorvasztotta a tolnai vizes szakmák egyik legegzotikusabbját, a vízimolnárságot. 1921-ben már egy hajómalom sem őrölt a Dunán. A MAG-Házban azonban ma is életnagyságban látható egy ilyen szerkezet.
