Tolna város műemlékei

Tolna nevével elõször az 1055-ös tihanyi alapítólevélben találkozunk Thelena alakban. Mivel a középkorban is fontos átkelõ- és vámszedõhely volt jelentõs helységgé növekedett. Többször tartottak itt országgyûlést, a 15. század második felében mezõvárosi rangot kapott. Fejlõdése a török idõkben tört meg, a hódoltság végére lakosainak száma jelentõsen lecsökkent. Az 1720-as években megindult a német telepesek beáramlása, akik újra felvirágoztatták a várost.

A települést birtokolta a Wallis, az Apponyi és a Festetics család is. Ekkoriban épültek jelentõsebb mûemlékei többek közt a római katolikus templom, Festetics-kastély vagy a Kálvária kápolna. Ezen túl a város még számos látnivalót kínál, így a szinte egyedülálló ipartörténeti emléket a Selyem Múzeumot, a Martinek Emlékházat, a Mözsi Szabó István festõmûvész tárlatát valamint a ma is itt mûködõ, több mint 200 éves kékfestõ mûhelyt.

Tolna épületei és műemlékei

Tolna épületei és műemlékei

Tolna

Alkotmány utca (Fujtó)

22. szám: a Herbária épülete, 1900-ban a Selyemfonoda részeként épült. Itt zajlott a selyemfeldolgozás elsõ fázisa, a "fojtás", valamint a raktározás. [1]

Kápolna: Márkmiller Márton építette 1743-ban, barokk stílusban. Kerítésének déli sarkában áll a Szent Sír Kápolna, rézdomborítású Korpusszal. "Kapële" [2]

Kálvária domb: A Kálvária stációinak jelenlegi elrendezése Pécsi József plébánossága idején a XIX. század második felében valósult meg. A stációk képei az 1950-es években készült Zsolnai kerámiaképek. "Kálfáripërg" [3]

Eötvös utca "Nájsulkász"

7. szám: Iskola. Épült 1898-ban. Elemi iskola, tanonc-iskolaként mûködött 1948-ig. Muködésének századik évfordulóján Wossinsky Mór nevét vette fel. [4]

Deák Ferenc utca "Szëkszárdi ucca"

15. szám: provinciáló szecessziós lakóház. [5]

14. szám: homlokzatán szerény eklektikus vonások fedezhetok fel. [6]

13. szám: négytengelyes lakóház, provinciális-szecessziós stílusú. [7]

87. szám: a "Kispolgár Ház" típusa, négytengelyes, klasszicizáló-eklektikus stílusú, a XIX. század végén épült. [8]

89. szám: lakóház a XX. század elejétõl. [9]

93. szám: a volt Kőműves Szakszervezet Székháza. A századfordulón épült, szépen helyreállított, falán emléktábla. [10]

10. szám: a volt Mozgófilm színház épülete, csúnya fémburkolata alatt szép, szecessziós homlokzat található. [11]

8. szám: volt Polgári Takarékpénztár. Erre vonatkozó felirat olvasható a szépen helyreállított homlokzaton. Eklektikus stílusú szép épület. [12]

7. szám: Itt működött az izraelita hitközösség iskolája, rituális fürdõje. A telek hátsó részén állt a hitközösség tagjai által az 50-es években elbontott zsinagóga. [13]

6. szám: eklektikus lakóház, üzlettel. [14]5. szám: eklektikus épület, lecsupaszított homlokzattal. [15]3. szám: a két világháború között bankként mõködõ eklektikus lakóház. [16]

Pajta tér

Szuz Mária szobor a XIX. századból. "Öltöztetõs Mária" [17]

Major-köz

A Bercsényi utca sarkán Szent Antal szobor található. "Gránáriperg" [18]

Damjanich utca "Nájkász"

2. szám: XVIII. századi népi lakóház eredeti ablakokkal. [19]

25, 34, 35, 42. szám: népi lakóház. Építésének idején a város szélsõ utcája volt. [20]

Szentháromság tér "Vohámárkplác" Nevét a Szentháromság szoborról, illetve az 50-es évekig itt tartott heti piacokról kapta. A Szentháromság szobor1829-ben, copf stílusban készült. "Hájliktrajfáltihkájt" [21]

A tolnai oszlop 1823-ban készült. Monumentális, ám kissé provinciális hangulatú alkotás, számos ikonográfiai érdekességgel. Szent Kristóf a messzi utakra járó tolnai kereskedők védõszentjeként került rá, Szent Orbán és Szent Donát a szőlőművelők és a boros gazdák miatt. Szokatlan viszont, és a megyénkben egyedülálló Xavéri Szent Ferenc, a népszerű missziós szent ábrázolása.

Szekszárdi utca "Herekászl"

1. szám: valaha kávéház, ma üzlet. Elrontott architektúra látható. [22]

7. számú épület: lakóház és üzlet, szecessziós stílusú. [23]A buszmegálló melletti parkban 1848-as centenáriumi emlékmû található. [24]

Kossuth Lajos utca "Tëmplomucca"

A 6. számú épület elõtt, 1997-ben állított Széchenyi szobor látható. [25]

7. szám: a múlt században postaként működött, nevét az itt lakó "Dalmannékról" kapta. "Dalmann-ház".

8. szám: valaha díszes ("Cifra-ház"), eklektikus polgárház, lecsupaszított homlokzattal. "Rosmayer-ház". [26]

9. szám: a századfordulón épült eklektikus polgárház. [27]

10. szám: 1930-ben épült római katolikus iskolaépület. [28]

31. szám: a XVII. században épült plébánia épület. [29]

30. szám: római katolikus templom, 1773-ban épült barokk stílusban. Mellette balról Szent József és Szűz Mária (Regina Ceoli), jobbról feszület és Szent Flórián szobra helyezkedik el. A bejárat fölött Batthyány-címer látható. A falfülkékben Szent László és Szent István szobra figyelhetõ meg. [30]

12., 13., 14., 15., 16. és 18. számú házak: eklektikus stílusban épült polgárházak, szecessziós és romantikus stílusjegyekkel. [31]

17. szám: lakóház a XVII. század végérõl szép, boltíves kapuval. Volt Iparos Kör, elrontott részletekkel. [32]

24. szám: falán Wosinsky Mór emléktábla. Wosinsky Mór szekszárdi apát, régész, tudós, a megyei múzeum alapítója volt. Szülőháza állt itt. [33]

21. szám: kékfestõ mûhely. A hajdan virágzó kézműves ipar utolsó, még ma is működõ mûhelye. [34]

Az utca keleti végénél kezdődő keskeny, macskaköves, romantikus köz a Holt-Dunához vezet. [35]

Magaspart utca 29. szám: provinciális szecesszió stílusában épült lakóház, elõtte Nepomuki Szent János szobra áll. [36]

17. szám: népi lakóház, valószínuleg halászház volt. Jelentõségét festõi elhelyezkedése növeli. [37]

7. szám. Népi lakóház. [38]

Látképek Zsilipről: a Duna-partra, a Magaspart u. 29-re (Umbrai-sarok). Víziszínpadról: a Magaspart utcára, az augusztusi "Thelena Fesztivál" rendezvényeinek színterére, a zsilipre, a selyemgyárra, a Holt-Dunára.

Garay utca "Garaikäszl"

12. szám: provinciális eklektika stílusában épült lakóház. [39]

6. szám: orvosi rendelõ, valaha a Garay család kúriája. Késő barokk, korai klasszicista stílusban épült. [40]

3. szám: népi lakóház. [41]

Bezerédj Pál tér

1. szám: XVII. századi lakóház eredeti ablakokkal. [42]

8. szám: népi lakóház, szép, jellegzetesen magas "tolnai" kerítéssel. [43]

Selyemgyár utca "Spënátbäkterkäsl"

5. szám: óvoda, melynek falánál emléktábla található, mely az itt működõ, az ország első óvó képzõjének állít emléket. Az épület késõbb finánclaktanyaként muködött. Az utca is errõl kapta a humoros népi elnevezést. [44]

Bezerédj István tér

A tér fõ épülete a selyemgyár. Ipari mûemlék. Épült 1894-98 között. Eredeti neve: Magyar Királyi Selyemfonoda. Építõi: Bezerédj István és Bezerédj Pál. Állandó emlékkiállítás tekinthetõ meg itt, elõzetes bejelentkezést követõen. [45]

A gyár elõtti parkban Páduai Szent Antal szobra áll, mely eredetileg a mai gyár udvarának helyén, a Duna-parton állt. A terjeszkedést követõen került a térre. [46]

A szobor melletti saroképület (Bezerédj utca 5.) Martinek József festõ háza. Meghalt: 1993-ban. Képei megtekinthetõk. [47]

Fürdõház utca

Az utca elején balról egy emeletes épület található ("Szabó malom"). Ma a gyár raktára. [48]

12. szám: polgárház, nagy pincével. Az 1812-es térképen már látható. [49]

5., 6., 7., 9., 10., 11. számú házak: halászházak, úgynevezett "szórt" falú házak. A házakba beépítve, és az udvarok térburkolatában középkori elsõdleges beépítésu kövek találhatók. [50]

8. szám: "Stern" ház. Klasszicista stílusú lakóház, muhely, raktár. [51]

A Fürdőház utca és Malom utca által határolt terület festoi látványt nyújt.

Malom utca"Milkász"

A város egyik legrégibb utcája. A XIX. században épült, de klasszicista stílusban. Ez a stílus a 13., 23., 32., 33., 34., 39., 42., 48., 50., 51-es számú házakon jól megfigyelhetõ. [52]

A 37-es számú ház homlokzatán felirat látható: "Korcsma a Gőzhajóhoz, sör, bor, pálinka". [53]

A Malom utca - Dombori utca keresztezõdésben kõkereszt áll. [54]

Festetics utca "Postkast"

1. szám: A XVIII. század második felében, a gróf Festetics család által épített barokk stílusú kastély jobb szárnya. Népi neve: "Rudolfisekasztel". Falán emléktábla õrzi Gróf Széchenyi István itt tartózkodásának emlékét. [55]

Az épület elõtt Népomuki Szent János barokk stílusú szobra található. A város legrégibb köztéri szobra, talapzatán a Wallisok címerével. A XVIII. század elején állították, a mostani városháza elotti részen. [56]

2. szám: a kastély része volt. [57]

3. szám: pincéje a kastélyé volt. [58]4. szám: a kastély cselédháza volt. Lebontották. [59]

136. szám: épült az 1830-40-es évek fordulóján, klasszicista stílusban. Szép kocsifelhajtójának látványát az elrontott homlokzat csorbítja. Festetics Sándor tulajdona volt. "Sándorkasztel". [60]

131. szám: a XVIII. században Ferenc-rendi kolostornak épült, barokk stílusban. Volt zárda, dohánybeváltó, huszárlaktanya. Jelenleg zeneiskola. Falán a tolnai születésû Fusz János zeneszerzõ emléktáblája látható. [61]

128. szám: barokk épület - igen romos állapotban -, a XVIII. század elsõ felében épült. A város talán legrégibb épülete! [62]

Szent Imre utca "Súlkäsz"

6. szám: XVIII. századi lakóház. [63]

7. szám: szecessziós iskolaépület. [64]

Bajcsy-Zsilinszky utca "Prunekäszl"

1. szám: szecessziós lakóház. A kerítése védelmet érdemelne! [65]

3. szám: romantikus lakóház elrontott részletekkel. [66]

131. szám: valaha rangos épület, elrontott homlokzattal. [67]

129. szám: klasszicizáló lakóház. [68]

4. szám: eklektikus lakóház. [69]

116. szám: eklektikus stílusú épület, jelenleg református imaház. [70]

12. szám: Az 1885-ben alakult Önkéntes Tűzoltó Egyesület székháza. Az egyesület életével, munkájával kapcsolatos relikviák megtekinthetõk. [71]

Az udvarban az 1911-ben működését megkezdõ egyenáramú villanytelep épülete helyezkedik el. (Ma sportszékház) [72]

113. szám: négytengelyes, rangos polgárház, eklektikus stílusban épült. [73]

111. szám: népi lakóház szép kerítéssel. [74]

19. szám: szecessziós stílusú épület, díszes "ájfúrral". Az 1910-es években a postahivatalnak adott helyet. [75]

22., 23. szám: eklektikus lakóházak a XIX. sz. végérol. [76]

107. szám: provinciális-szecessziós stílusban épült az 1910-es években. Volt "Hága-bolt", ma is üzlet. [77]

73. szám: eredetileg lovassági laktanya, késõbb szovjet laktanya. Ma a Sztárai Mihály Gimnáziumnak ad otthont. Épületei 1893-ban épültek. [78]

Elõtte Szent Sebestyén szobor és feszület található. [79]

Kissé távolabb, a városból kivezetõ út mentén, a laktanya kerítésének beugrásában apró kápolna van. Valamikor Szűz Mária szobra állt benne - ma üres -, egyik oldalán kõkereszt, másikon Szt. Vendelt ábrázoló kõszobor. (Régebben erre hajtották ki a jószágokat a legelőre.) [80]

A Bajcsy utca - Kaszárnya utca sarkán kokereszt van. [81]

A Mária-kereszt - Bajcsy Zs. és Kaszárnya utca kereszteződésnél

Hősök tere "Fruhtplác"

Városképi jelentőségű épületegyüttes, a Bajcsy utca 19., 22., 23, 107. és a Madách utca 1., 46-os házakkal együtt.

1. szám: Városháza. Eklektikus stílusú. Tervezte és építette Náhm Antal. Falán négy emléktábla látható. [82]

2. szám: jelenleg óvoda, eredetileg Festetich Ernõ által építtetett klasszicizáló stílusú lakóház. "Ernestkäszl". [83]

3. szám: egyszerű klasszicista lakóház. [84]

A Hősök tere közepén emlékpark található: I. világháborús (1923), II. világháborús (1998, és '56-os emlékmûvel. [85]

A jelentõs értéket képviselõ I. világháborús emlékmûvet éppen 75 évvel ezelőtt, 1929 augusztusában avatták fel a mai Hősök terén. A háromalakos, bronzból készült szobrot József királyi herceg leplezte le. Az alkotás Orbán Antal budapesti mûvész munkája, a talapzatot Mühl-percz János, budapesti kőfaragó készítette. Az emlékmû 21.500 pengõbe került. A Tolnán „Hősök szobra"-ként ismert alkotás egyik oldalán már a rendszerváltás után, 1998-ban állították fel a II. világháborús, a másik oldalán pedig az 1956-os emlékmûvet, mindkettõ Szatmári Juhos László, szekszárdi szobrászmûvész alkotása. A mözsi világháborús emlékmûvet 1993-ban avatták. Tolnán és Mözsön is van 1848-as emlékmű. A legújabb mementó Tolnán, a Szent István téren látható: 2002-ben itt állították fel a holokauszt-emlékmuvet, ami Gáti György budapesti szobrászmûvész alkotása.

Petõfi utca "Snitakäszl" "Poskaszl"

1. szám: az utcával párhuzamos romantizáló XIX. század végi "Kispolgári ház" [86]

2. szám: szecessziós lakóház. [87]

3. szám: átalakított klasszicista stílusú lakóház, mely már az 1812-es térképen is látható. [88]

Ady utca "Cigájnerkászl" A XIX. század elején épült. Az 1812-es térképen már látható. Akkor a város nyugati szélsõ utcája volt. [89]

5. szám: az utcára párhuzamosan épített, szimmetrikus elrendezésû, a XIX. század elején épült lakóház. [90]

46. szám: az utcával párhuzamosan épített, eklektikus stílusú lakóház, szép kerítéssel. [91]

42., 43., 44. szám: népi lakóház. [92]

14. szám: az utcával párhuzamos lakóház a XIX. századból. Eredetileg valószínűleg melléképület volt. [93]

Temeto "Fridhof"

Római katolikus, református és zsidó temetõ. Két bejáratú. A fõbejárattól jobbra kofal mentén családi kripták. A másik bejáratnál Wosinksky Mór fehér márvány síremléke; megsérült a II. világháborúban. Közel hozzá a Rosmayer család síremléke. A család sokat tett a város fejlõdéséért. [94]

A temetõ mögött két kõkereszt van. Egyik a Szedresi utca - Tavasz utca sarkán. [95]

Másik a Bocskai utca - Tompa utca találkozásánál. [96]

Madách utca "Kriglsmitkász"

1. szám: klasszicista lakóház és üzlet. [97]

46. szám: a Fehér galamb kocsma, ma húsbolt és lakóház. [98]

44. szám: népi lakóház. [99]

12., 13.szám: népi lakóház a XVIII. század végérol, ki-benyíló ablakokkal. [100]

Árpád utca "Slávákekász"

5. szám: díszes eklektikus stílusú lakóház és üzlet. A kapu felett oroszlánfej látható. Közel 100 évig a Méhn család lakóháza és üvegezõ-műhelye volt. [101]

6. szám: lakóház és üzlet. A Werling - bábos, mézeskalácsos, cukrász - család tulajdona. Ma Werling József "Csucsu" cukrászdája. [102]

3. szám: lakás és üzlet, a valamikori Szentháromság patika épülete. Szecessziós stílusú, elrontott részletekkel. [103]

32. szám: romantikus formákkal kevert eklektikus stílusú üzlet és lakás. [104]

31. szám: kevert stílusú, szép épület, az utcával párhuzamos nyeregtetõvel. Jelenleg üzleteknek ad otthont. [105]

26. szám: három tengelyes finom formálású, eklektikus stílusú épület, szörnyû fém kapuval. [106]

22. szám: XIX. századi klasszicista stílusban épített lakóház, elrontott részletekkel. [107]

16. szám: Wiedemann-féle pálinkafõzde volt. Gazdag eklektikus stílusú, az ablakok fölött méh dombordíszítéssel, klinker homlokzattal. Ma Áfész-iroda. [108]

Összeállította: Freund György (2004.)

Városháza

Városháza

100 éve épült a tolnai Városháza

A tolnai Községháza építési naplójának 1906. szeptember 11-i bejegyzése: "az összes munkák e hó 5-én teljesen befejeztettek... e naptól számítva az építésnél egy pallér van, akit míg az épület át nem vétetett, el nem bocsáthatunk. Kérjük tehát az érdemes elöljáróságot, hogy az ideiglenes átvételt még ma megejteni szíveskedne... Egyben kérjük, hogy az általános feltételek 25. szakasza szerint a munka befejezésérõl szóló igazolvány kiállítását."
Az egykori II. Lajos téren azóta áll ez a monumentális, reprezentatív, eklektikus stílusú épület, mely egykori elõdeinknek a saját erejükbõl gyarapodó, maguk és közösségük sorsát alakítani tudó tolnai polgárok öröksége.

Ez a középület - mely helyi védettséget élevez - annak a XX. század eleji prosperáló Tolnának a monumentuma, melynek külsõ arculatát meghatározták az ugyanebben az idõben felépült polgárházak, lásd: az Árpád utcai díszes eklektikájú Méhn, vagy Wiedemann ház, vagy az egyedülállóan szép, szecessziós Budai ház (Bajcsy Zs. u. 1.), avagy a Kossuth Lajos utca díszes homlokzatú nagypolgár házai.

A XX. század elején már egyértelmû volt, hogy a régi Városháza - a Selyemfonoda közelében állott - teljesen elégtelen a hivatalok befogadására. Szükségessé vált tehát egy új, a megnövekedett igényeknek megfelelõ községháza építése. A község vezetõi - elnök bíró Ezer József, másod bíró Hochsteiger Mihály, jegyzõ Partl József, aljegyzõ Roboz János - 1904. május 8-ra a képviselõtestület rendkívüli ülését összehívták, mely egyhangú határozatot hozott egy új községháza felépítésérõl. Ugyanakkor dönteniük kellett arról, hogy hol álljon az új épület. Hagyományosan kialakult fõtereken a következõ épületek állottak: templom és parókia, iskola, város- vagy községháza, és a legtekintélyesebb családok lakóházai. Tolna településszerkezete nem így alakult. A plébánia templom, és a parókia valamint a katolikus iskola szûk utcák vonalába épültek. Olyan teret kellett kiválasztani, ahol megfelelõ módon érvényesülhet a templom mellett, a település másik fõ középülete a községháza.

VárosházaHárom helyszín jöhetett számításba. A Szentháromság tér (Paprika piac tér), Fáy lakótelepi oldalán két telek, a Geisz és az Aneigl házak, 32.000 korona értékben. Fekete Ágoston plébános szerint: "az intelligencia ezt az elképzelést pártolta." A másik helyszín, a tulajdonképpeni városközpontnak tekinthetõ tér, melyen a régi Városháza, a régi Posta épület, a Tûzoltó Õrtanya, a Selyemfonoda, és a Festetich vagy Drasche barokk nagykastély állottak. A nagykastély mellett lévõ Partl ingatlan jöhetett számításba, 20.000 koronáért. A harmadik helyszín, a mai Hõsök tere, az egykori II. Lajos tér melyen a tolnai uradalom tulajdonát képezõ Oroszlán kocsma volt eladó 12.000 koronáért. Az 1904. május 8-i rendkívüli képviselõtestületi ülésen a név szerinti szavazáskor a 46 testületi tagból 33-an az Oroszlán kocsma megvételére voksoltak.
Nem volt könnyû feladat eldönteni azt sem, hogy milyen legyen az új községháza épülete. A május 8-i közgyûlés kimondta, hogy az új községháza: "kizárólag földszintesre építtessék." Fekete Ágoston plébános emeletes épületre tett javaslatot, a földszinten üzlethelységek kialakításával, melyeket bérbe lehetne adni, s ugyanitt alakítanák ki a jegyzõlakást is. "A testület támogatta a javaslatot, de a legközelebbi ülésen Merkl Lõrinc képviselõtestületi tag új javaslattal állt elõ: építsenek emeletes épületet, de üzlethelységek nélkül. Hiába volt minden felszólalás, minden magyarázat, a bolt nem kellett nekik... Partl József jegyzõ pedig kijelentette, hogy õ a községházára nem megy lakni." jegyezte fel a plébániatörténetbe Fekete Ágoston.
Az 1904. június 19-i közgyûlés határozatot hozott, mely szerint Tolna község pályázatot hirdet az új községháza tervének és költségvetésének elkészítésére. Egy hónappal késõbb a testület arról döntött, hogy Bezerédj Pál miniszteri megbízottnak a község ajánlatot tesz hogy a régi községháza épületét 8000 koronáért hajlandók a gyártelep kibõvítésére engedni. Végül is a vita, mely arról szólt, hogy az új községháza földszintesre, vagy emeltesre épüljön-e, az 1904. december 11-i közgyûlés az elõzõ év májusi határozatot megváltoztatva: "...az új községháznak egy emeletre leendõ felépítését határozta."

városháza1905. elején felgyorsultak az események. A tervpályázatot az országos szaklapokban meghirdették, melyre március 25-re 20 pályázat futott be, a történelmi Magyarország különbözõ városaiból. A pályázatok közül a tolnai Nahm József "Talpra magyar" jeligéjû tervpályázata és költségvetése nyerte el az elsõ díjat. Az egy emeletes, 761,54 nm alapterületû épület kivitelezési költségét a tervezõ, 98.379 korona és 49 fillér összegben jelölte meg. A képviselõtestület a pályázatot kivitelezésre elfogadta.
1905. április 24-én a képviselõtestület megválasztotta az építési bizottságot, melynek elnöke Wittinger László építõmester, tagjai Stern Árpád, Budai János, Pirgi Ferenc, Felber Alajos, Kapéter József, Petrics József, és Nahm József lettek. A bizottság feladata a község érdekeinek védelme, a munkálatok felügyelete és ellenõrzése voltak, éppen ezért volt a bizottságban négy építõmester, kovács és lakatos mester, asztalos, téglaégetõ és fateleptulajdonos stb.
A májusi képviselõtestület az építkezés vállalkozásba adásáról hozott határozatot, melyet szintén meghirdettek. A beérkezett 17 pályázat közül a Koch Richard és Kallós Adolf budapesti vállalkozók tették "amennyiben az egységárból 2,5 % árleengedés ajánlottak, ezeket követik Nahm József és Budai János, akik az összes munkákra 3 % árfelemeléssel óhajtják az építkezést végrehajtani..." A kivitelezési megbízást a Koch és Kallós cég nyerte el azzal, hogy "a részletezett összes építési munkák után kimutatott 100.159 korona 43 fillér költségbõl a megajánlott 2,5 % árleengedést megfelelõ 2503 korona 99 fillér összegének levonásával az összköltség: 97.655 korona 45 fillért tesz ki." S egyben megbízták az elnökbírót, hogy kösse meg a szerzõdést.

A képviselõtestület döntött a költségek fedezésérõl is, mégpedig a többség arra szavazott, hogy a községi törzsvagyonból, - mely akkor 148.727 korona 45 fillér összegû volt - fedezzék az építkezés költségeit. Fekete Ágoston javaslata, mely szerint ne a községi törzsvagyont költsék, hanem a község vegyen fel 30 évre szóló alacsony kamatú kölcsönt, melyet a törzsvagyon kamataiból, és a községháza üzleteinek bérébõl kellene törleszteni. Errõl a plébános a következõket jegyezte föl: "Merkl Lõrinc jelentette: ha mi fizetünk, fizessenek az uraságok is. A község javát féltõ indítvány megbukott, mert a kabátos emberektõl származott. Felépítették az emeletes házat, a tetõ is fenn volt, akkor jött egy deputáció a plébánoshoz, iparos és paraszt képviselõk részvételével, azzal a kéréssel, hogy mégis tegyünk üzlethelységet a földszintre, belátják, hogy mégis a plébánosnak volt igaza... azonban a tervek már el is készültek, át kellett volna e célra formálni, késõ volt a jobb útra való szándék, változtatni nem lehetett."

1905. augusztus 10-én Tolna Vármegye Törvényhatósági Bizottsága a tolnai községháza építésérõl felterjesztett tervezés - költségvetést, valamint a kivitelezési szerzõdést utólagosan jóváhagyta.

Az új községháza építését 1905. július 3-án megkezdték, és 14 hónap multán be is fejezték. A községháza építési naplójába tett bejegyzés: "1905. július hó 3-án a munka meghirdetése kellõ idõben bejelentetett, az építési terület a vállalkozóknak a mai napon átadatott. Ezen átadással egyidejûleg az építési bizottság által a földszintû padlók magassági vonala megadatott..." Az Oroszlán kocsma épületének elbontása, és a földmunkák elvégzése után "a falazási munkákat 15 kõmûvessel, 3 tanonccal, 12 asszonnyal, 8 napszámossal megkezdték." További bejegyzés: "1905. augusztus hó 19-én délelõtt 9 órakor az alapkövet a községi elõljáróság, és építõbizottság Kallós Adolf építõmester jelenlétében a II. Lajos téri kõrizalit földszinti padlómagasságába a bal sarokra elhelyezte." - a díszes kapubejárat bal oldali oszlopánál.

Az építkezés azonban nem volt zökkenõmentes. A munkák beindítását akadályozta, hogy a tolnai kõmûvesek egy országos sztrájk miatt nem akarták felvenni a munkát. Az építõ bizottság az építkezés folyamán számos minõségi kifogást tett. Megkifogásolták például a habarcshoz és vakoláshoz felhasznált sárgahomok minõségét, a rosszul kiégetett falazótégla anyagot, a hanyagul végzett kõmûves munkát. Ugyancsak megkifogásolták a tetõzet építésekor felhasznált vizes faanyagot, a rossz illesztéseket, és a gyenge ácsmunkát stb. Tóth Henrik állami építészeti mérnök a bizottság kifogásainak adott helyt, a munka felfüggesztését helyezve kilátásba, de az építõk a hibákat ennek ellenére sem javították ki. Az elõljáróság a kijavítatlan minõségi hibák miatt a végszámla kifizetésekor 2800 koronát visszatartott, amiért még 1912-ben is pereskedtek a kivitelezõ vállalkozók.
1906. október 13-i dátummal a kivitelezõk elkészítették a végszámlát, amit a szekszárdi Magyar Királyi Építési Hivatal mérnöke is jóváhagyott. "A községház építkezés leszámolási mûvelete" szerint a végösszeg 104.899 korona és 17 fillér, melybõl levonandó a 2,5 % árengedmény, azaz: 2622 korona 48 fillér, így maradt tehát: 102.276 korona 69 fillér. Ehhez még hozzáadódott utólagos munkák elvégzéséért 1076 korona 17 fillér, így tehát az építkezési fõösszeg: 104.037 korona 59 fillért tett ki.

Hogy milyen is lett Tolna város 100 évvel ezelõtt felépült legfontosabb középülete, ahhoz idézzük fel Nahm József építõmester tervezõ 1905 március havában leírt gondolatait.
"E tervezésnél tekintetbe van véve az a körülmény, hogy egy községház nagyközség számára oly nyilvános épület, amely nemcsak évtizedekre, hanem évszázadokra kell hogy építve legyen. Ezen körülmény kényszerített arra, hogy ezen épületet kellõ vastagságú falakkal, valamint a mai kornak megfelelõ tágas helységekkel láttassék el, egyszóval e tervezésnél egy szolíd, erõteljes, masszív, nyilvános jellegû épület számíttatott. Tekintetbe van véve továbbá, a község fejlõdése is, ha esetleg a község rendezett tanácsú várossá fejlõdne, úgy ezen községház csekély átalakításával a városházi célnak is teljesen megfelel."

Tolna, 2006. augusztus 14.

Freund György, Steinbach Ferenc

Városháza

A mai tolnai templom története 1773 - 1973.

A mai tolnai templom története 1773 - 1973.

A templom 200 éves jubileumára összeállított Fricsy Ádám S.J. tolnai káplán.

tolnai templomMiért építenek az emberek templomokat?

A templom minden vallás számára az Istennel való találkozás helye. A keresztény ember ezen túl, itt találkozik a többi Isten-keresõvel, mert kicsit úgy érzi, hogy Isten jobban figyel rá, kérõ szavára, ha sokan imádkoznak együtt.

További cél, hogy itt találkozzon embertársaival. A keresztények úgy építették templomaikat, hogy a hívek is beférhessenek és együtt lehessenek Isten színe elõtt. A kegyurak azért építettek nagy templomokat, hogy népüket összekovácsolja, összeforrassza.

Az építésbõl a nép is kivette részét, adományaival és munkájával. Tolnán több nemzetiség a sok ellenségeskedés után így hangolódott össze egy néppé.

A templom építõi

A mai tolnai templom felépítésében, annak szervezésében négy embernek van kiemelkedõ érdeme:

1. A tolnai földesúr és a plébánia kegyura, gróf FESTETICH PÁL Baltaváron született 1725-ben és ott is temették el 1782-ben. Apja, Festetich József 1742-ben vásárolta meg a tolnai uradalmat Apponyi Lázártól 32.000,- forintért.

A tolnai uradalom (Tolna, Kakasd, Belac, Kokovics, Kés) 100 évig volt a család kezén. Festetich Pál 1757-ben vette át a birtokot atyjától. Õ nyerte a család részére a Tolnai elõnevet és 1766-ban a grófi címet.

Feleségével többnyire Baltaváron tartózkodott. Tolnára inkább csak látogatóba jött. Egy ilyen látogatás alkalmával, 1765-ben június 6-án, Úrnapján égett le a mai templom elõdje, a Kapuváry féle templom. Ekkor a kegyúr kezdeményezésére és felajánlása alapján -20.000,- forint- indult meg az építkezés 1765-ben. Tehát a kegyúr birtoka szolgáltatta az építkezés anyagi alapját.

2. Gróf BATTHYÁNY JÓZSEF kalocsai érsek. 1727. január 30-án született Bécsben. Atyja, Batthyány Lajos kancellári tanácsos, majd az ország nádora.

Batthyány József tanulmányait Kõszegen a jezsuita kollégiumban kezdte. Nagyszombatban jogot és teológiát tanult. 1751-ben újmisés. Az ifjú pap pályája meredeken ívelt fölfelé, amit az apa nádorsága is elõsegített.

Egy évi erdélyi püspökség után, 1760-ban kalocsai, 1776-ban esztergomi érsek, majd két év múlva bíboros. 1779-ben halt meg Pozsonyban. Mivel Festetich eladósodott, birtoka eladását, vagy bérbeadását tervezte. 1768. március 29-én kötötték meg a bérleti szerzõdést, mely során Battyány érsek bérbe vette Tolna városát, Kakasd és Belacz falukat, Kajmád és Kákorcz pusztákat, valamint Faddnak egyharmadát, 1768. május 1-tõl 1782. április végéig terjedõ idõre 170.000,- forintért.

3. DEMKOVICS JÓZSEF, aki a kalocsai érsektõl vette bérbe Tolnát, mint a birtok albérlõje. (Brüsztle a Recensio III. kötete 973. oldal szerint Demkovics fia Zsigmond pálos rendi szentkúti házfõnök, míg az apa a rend ügyvédje!? - más adat ezt cáfolja).

A tolnai halotti anyakönyv szerint Demkovics József 1781. október 11-én halt meg Tolnán 54 éves korában, itt temették, de sírhelye ismeretlen. Keménykezû, erõs akaratú gazda volt. Bérlõsége idején a városban is az õ akarata volt a döntõ. Amíg a templom épült, a plébánosnak sem engedett beleszólást, még a mellékoltárok képeinek elhelyezését is õ döntötte el. Így aztán kettõjük között vita, ellentét alakult ki.

Demkovics érdeme, hogy a templom a tervezett 10 év helyett három év alatt felépült. Halála elõtt egy hónappal végrendelkezett, melynek bevezetõje vallásos emberre utal. 100-100 forintot hagyott az általa épített, és a ferences atyák templomában érte mondandó misére. Védõszentjét nagyon tisztelte, hálával emlékezik meg róla.

4. NUNKOVICS JÁNOS plébános. Értényben született 1737-ben. Szülei elszegényedett nemesek. Apja kovácsmester volt.

Középiskoláit Székesfehérvár, majd Gyõr városában végezte. Filozófiát Nagyszombatban tanult, a teológiát Pécsett, a Kapuváry Márton által épített szemináriumban 1760-ban fejezte be, amikor pappá szentelték.

Másfél év múlva, mint adminisztrátor vette át Egervári Páltól a tolnai plébánia vezetését. 1767. március 17-én kapta plébánosi kinevezését. Itt halt meg 49 éves korában, 1786-ban, a templom alatti kriptába temették. (A kriptát Király József püspök 1811-ben lezáratta, mert lejárata nem felelt meg.) Nunkovics sürgette a templom építését és némileg ellenõrizte a munkát, gondoskodott a szentelésrõl.

A templomépítés elõzményei

A plébánia építése

A világi pap plébánosok elsõ otthona egy hitvány viskó volt, melyet még a ferencesek rendeztek be 1723 elõtt.

Kapuváry Márton idejében új plébánia épült. Két szoba, konyha, mellette házvezetõnõi szoba, kamra, majd pince, istálló, fészer. A város építtette, de a padlózást, a plébánosnak kellett fizetnie, valamint a kocsiszín, szénapajta és a kocsis szobácskájának építési költségét is. Az épület cseréptetõs volt, több mint 20 évig állt.

Nunkovics plébános új plébánia építését sürgette. Festetich gróf méltányolta ez igényt, és bár gazdatisztje és a város is el akarta halasztani az építést, úgy határozott, hogy 5 tágas szoba, egy cselédszoba, konyha, kamra, pince és tágas istálló épüljön.
A város bírája, Klein János az esküdtekkel egyetértésben úgy döntött, hogy 400 forintot ad az építéshez, de a tervezést és kivitelezést vállalja az uraság. Festetich ezt elfogadta és az uradalom részérõl a dunai halászat jövedelmét ajánlotta fel erre a célra. A város megfúratta a kutat és nagy mennyiségû téglát adott. Ezután elakadt a támogatás.

Az uradalom jobban állt, felhúzatta a falakat és tetõ alá hozta az épületet, majd az intézõ azt írja a grófnak, hogy nincs pénz. 1764-ben az õszi esõzés miatt magas volt a vízállás, és gyenge a halfogás. Ilyen magas vízállásra még nem emlékeznek, mióta Festetich az úr Tolnán. Úgy látszik, ennek ellenére a munkát folytatták, mert 1765 tavaszán a mesterek sorra jelentkeztek a bérükért.

Ez év Úrnapján, amikor a templom (Kapuváry temploma) leégett, a plébánia épületét sikerült megmenteni. Egy kiálló gerendába kapott bele a tûz, de azt eloltották, a sövénykerítést lebontották az épület körül, hogy a tûz terjedését megakadályozzák. A templom leégése miatt még kevesebb pénz jutott a plébániára, mert az uraság a pénzt, "az új templom fundamentumához kéntelenítette fordítani."

A templomépítés megkezdésének újabb akadálya és oka, hogy a magyarországi jobbágyság jogviszonyai a török idõk óta rosszabbak lettek. A földesurak emelték a robotot és a különbözõ szolgáltatásokat. Ez elkeseredést váltott ki. Urbalialis forrongás indult meg Tolnán is, amikor eljutott a néphez Mária Terézia humanitárius rendelkezésének, az urbáriumnak a híre.

Általános vágy volt a terhektõl és az uraktól való megszabadulás. "Eleget uraskodtak a szegénységen." Tolnán ugyan nem folyt vér, de volt munka-megtagadás. Két évig nem vállaltak munkát az uraságnál. Sokan saját termésüket sem takarították be. Festetich idegenbõl volt kénytelen aratókat hozni.

1767-ben felgyújtották az uraság szalmakazlait, majd július 5-én az intézõlakást, és nem mentek tüzet oltani. Többen elmenekültek, elköltöztek, értékesebb holmijukat a plébániára mentették, a tûztõl való félelmükben. 1767 õszén kezdtek hazaszivárogni az elmenekültek. A faddiak már egy évvel elõbb alávetették magukat az új, egységes urbáriumnak. A tolnaiak vontatottan ugyan, de teljesítették a 12 napi robotot, és elfogadták a határ igazságosabb felosztását. A hetvenes évek elején, az urbáliális felülvizsgálat alkalmával általános panasszal már nem álltak elõ. Így a templomépítés éveiben aránylag nyugalom és béke volt a városban. (E leírással érzékeltetni kínáltam a helyzetet. A Historia az eseményeket részletesen ismerteti.)

Az uradalom helyzete a templomépítés elõtt:

Az 1744-es összeírás szerint 100 hold szántó volt saját kezelésben. Ennek évi hozama 167 forint. Három nyomásos mûvelési mód folyik, minden munkát a cselédek végeztek e területen, mivel gyalogrobotot az uraság nem kért. A többi jövedelem a jobbágy telkek, mesterek, bérlemények, kocsma, pálinka- és sörfõzõ, halászat, stb. eredménye. Így a birtok évi össz. jövedelme 2100,- forint.

Ezt a birtokot vette meg Festetich 1742-ben 32.000,- forintért. A lakosság létszáma 1744-ben 1500, 1753-ban 1000. A csökkenés oka a terhek növekedése miatti elvándorlás. A növekedés az 1760-as években indul meg, amikor új telepesek érkeznek. Így 1764-1773. között 139 új ház épült. A plébános a forrongások idején a bebörtönzöttek védelmére kelt. Levelében olvashatjuk:
"Hallatlan dolog, hogy szoptatós nõket, akik semmit sem vétettek Excellenciád ellen, megkötözve és összebilincselt lábakkal olyan kegyetlen börtönbe vessenek, hogy hozzátartozóik még kenyeret se vihessenek nekik. - De még kegyetlenebb dolog, hogy Szekszárdon bebörtönzött asszonyoknak egy nyaláb szalmát, vagy szénát se engednek adni, hogy arra fektethessék csecsemõjüket... Ezért bátorkodom Excellenciás uram, térdenállva és teljes alázatossággal az Üdvözítõ öt szent sebére kérni, megkövetni, hogy a fokságban levõket, ... legalább a nõket méltóztassék kegyesen szabadon bocsájtani.

Epedve kérem kedvezõ intézkedését: Pinznacker József
tolnai plébános és kerületi öspörös".
(A plébános, valószínûleg levele miatt, Tolnáról Tevelre helyezték. A nép nagyon szerette.)

A forrongás ideje alatt a gazdasági és egyéb uradalmi épületek állapota is tovább romlott. Jórészt sövényfalu építmények és cselédházak náddal, egyes épületek cseréppel fedve. A birtok bérbeadásakor készült leltár 1769-beni állapotot sorol fel tételesen. 1767-ben 2300 a lakosok száma. Az uradalom területe 3000 hold szántó és 900 hold rét.

Festetich eladósodott, sürgõsen pénzre volt szüksége. A tolnai uradalom bizonytalan jövedelme, s a tervezett templomépítés miatt nem látott más megoldást, hogy adósságait rendezze, mint a birtokot bérbe adni olyan bérlõnek, aki azonnal fizet. Ilyen szempontok alapján jöhetett létre a szerzõdés gróf. Batthyány József kalocsai érsekkel 1768. május 1-jén 13 évre szólóan. A bér 170.000,- forintot tett ki.

Az érsek 36.500,- forintot adott a szerzõdéskötés után, május 11-én Festetichnek, s a szerzõdés szerint vállalta az adósságok megfizetését a kölcsönzõk részére, vagyis összesen 170.000,- forintot fizetett ki. Továbbá vállalta, hogy a bérleti idõ alatt felépíti az új templomot, amelybe oltárokat, prédikáló széket, orgonát készíttet, s harangokat, órát tetet a toronyba.

Egyéb kötelezettségek: sörház felújítása, a kastély építésének befejezése, bebútorzása, üvegház és vendégfogadó építésének folytatása, használatba adása. Külön kikötés, hogy a szigetben lévõ fácánost az érsek fenntartja.

Grabovics Lázár, a földesúr jószágkormányzója igyekezett összegszerûen is kimutatni az érsek kötelezettségeit, de a számítások 200.000,- forintra rúgtak.

Az érsek kérdése, hogy ki lehet-e hozni ezt az összeget a tolnai birtokból 13 év alatt úgy, hogy a tisztviselõk és alkalmazottak is megkapják fizetésüket és haszon is maradjon?

Amikor elkészült az átadási leltár, aláírták: Grabovics Lázár tolnai és Barcza István baltavári jószágigazgató, mint átadók; Jányi János és Horváth Antal érseki meghatalmazottak, mint átvevõk, Jékey József szolgabíró és Stankovszky György megyei esküdt jelenlétében és hitelesítésével.

Az érsek a szerzõdéskötés után egy évvel vette át a birtokot, amikor készpénzzel rendelkezõ bérlõt talált, nemzetes és vitézlõ Demkovics József személyében. Ekkor azonban új szerzõdést írtak, mert Festetich nyilván belátta, hogy elvárásait nem lehet kigazdálkodni. Ezért 3 esztendõvel meghosszabbították a szerzõdés idõtartamát és a bérlõ megkapta a visszatartott Hencse pusztát is. Az érsek viszont vállalta, hogy az épületeket helyrehozza, cseréppel fedeti, a templomot pedig fényûzõen díszíti saját költségén.

E második szerzõdés szerint vette bérbe Demkovics Tolnát a kalocsai érsektõl évi 18.000,- forintért. 1769. augusztus 12-én pótszerzõdésben rögzítették, hogy a bérlõ hozza rendbe a felsorolt épületeket, építteti fel a templomot. A templom fõoltárának és a kastély bebútorozásának költségei az érsekre maradtak. E teendõkért a bérlõ a két utolsó esztendõre ingyen megkapja Hencse-pusztát.
Így a három gazda közül Demkovics lett az úr Tolnán. Kemény uralma ellen Nunkovids plébános hol az érsekhez, hol Festetichhez fordult. Kettejük viszonya így megromlott. Ennek ellenére a tolnai templom 3 év alatt, 1772 õszére úgy-ahogy elkészült, és ez Demkovics érdeme.

A templomépítés története

Demkovics az építkezésnél a gazdaságosság sorrendjét követte. Így elõször megépült a sörház, a vendégfogadó, mert az, elkészülte napjától hasznot hozott. Ezután fogott hozzá a templomépítéshez. A harangokat elõbb vásárolta meg, mint a torony elkészült, mert a halottra való harangozás során az is pénzt hozott.

A plébánost más szempontok vezették. Õ mielõbb szeretett volna az új templomban misézni. A Szent Sebestyén kápolna kicsi, és távol volt a plébániától. Esõs idõben csak kerülõvel lehetett megközelíteni. Így aztán panasszal élt a bérlõ ellen. Grabovics írja: "Nunkovics nagy protestációval rajtam jött, hogy csak sörházat, fogadót építünk, Isten házáról pedig nem gondolunk!"

Demkovics a saját elképzelései szerint szervezte, tervezte a munkát. Sajnos, az építés alapiratanyaga ismeretlen. Így ismeretlen az építésvezetõ, a tervezõ, a különbözõ szakmunkákat tervezõk és végzõ személyek stb. Valószínûleg ezek Demkovics iratai között lehettek és nem kerültek még elõ, vagy már megsemmisültek.

Néhány iparos nevét rögzítették a különbözõ számlák és levelek. Lakatos: Krieg Lõrinc, tolnai; asztalosok: Schwerer József a tölgyfa-munkát, a többit Sehársch Vince pécsi, illetve tolnai mesterek végezték. Bádogos: Kaufmann János pécsi, ; üveges: Donner Mátyás bonyhádi; kõfaragó: Mithács Ferenc pécsváradi, aki az oromzat szobrait készítette, melyek ma is állnak. Az ács neve ismeretlen, szekszárdi.

Az építésnél felhasználták az 1765-ben leégett templom használható anyagát. Nincs tudomásunk új alapkõ letételérõl, tehát a mai templom alapkövét a Kapuváry-templom alapköve képezi. A középkori pálos templom kövei is beépültek, sõt, Kajdacs határában is volt egy romtemplom, amelynek köveit a följegyzések szerint elhordták az épülõ tolnai templomhoz. A szükséges téglát a három tolnai téglaégetõ szállította. Az égetéshez szükséges fát a helybeliek termelték ki az uraság erdejébõl. Ugyanonnan termelték ki az oltárhoz, szószékhez, padokhoz, tetõszerkezethez szükséges fát.

A torony faszerkezetébe 40 tölgyfát dolgozott be az ács, aki a Dumna-parton dolgozott. Ott állította fel a tetõszerkezetet, amit aztán darabonkint hoztak fel és helyezték a tetõre.

A meszet és a homokot dunai úton szállították. Státuáknak, grádicsoknak (oszlopok, lépcsõk) és efféle szögletes köveknek a szállítása szekereken történt Pécsváradról, a kõbányából. Ott készültek az oromzat szobrai is. A kõmûvesek neve ismeretlen. A tolnai nép is nyilván kivette részét a munkából, akár beszámított robotba, vagy parancsra, és önkéntesen is. Grabovics írja, hogy Demkovics a szegénységet sorrul-sorra hajtotta, így bizonyos, hogy a nép sok verejtékes munkával járult hozzá az építéshez.

Az adatok bizonysága szerint a mai tolnai templom egyes elemei, kövei 640 évesek. Egyesítik magukban a középkori szerzetesek zsolozsmáját, a reformáció zsoltárainak zengését, a távoli hazájukból idetelepültek sóhajait, honvágyát, a barokk katolicizmus öntudatos lendületét, és az azóta eltelt két század nemzedéseinek fõleg eucharisztikus és szûzmáriás áhítatát.

A templom bemutatása

A tolnai templom barokk stílusban épült (1769-1773) Tornya 53 méter magas és messzire tekint a dunai árterület síkságán.
A homlokzat négy szakaszos:
Elsõ szakasz: A díszes kapubejáratot két kõoszlop képezi, s a rajta nyugvó félköríven két puttó látható fekvõ helyzetben. Az egyik a hit keresztjét, a másik a remény horgonyát öleli magához. A szeretet szimbólumát az ív tetején álló illóolaj-váza képezi.
A félkörívben Tolna mezõváros bástyás címere látható. Tõle jobbra és balra az építés befejezõ éve: 17-73. Alatta pedig a templom védõszentjének címe olvasható:
REGINA COELI.
Második szakasz: Középen hegedûtok formájú ablak, tõle jobbra és balra szoborfülke, benne két magyar szent király, István és László életnagyságú, bécsi barokk stílû szobra áll. A frontnak e két szakaszát két pillérpár tagolja és összefogja a középütt félkörívvé alakított párkányzatot, mely alatt a Festetich címer látható. (Kék) mezõben (arany) koronán egymással szemközt ágaskodó oroszlánok, jobb, illetve bal lábával egyenes kardot tart mindkettõ, másik lábukat egymás felé nyújtják; tetején grófi korona három sisakkal. Az elsõnek sisakdíszében egy jobbjában követ tartó daru van.
A harmadik frontszakaszt középütt egy kereszt-veretes kerek ablak díszíti. A toronyhoz simuló kisívek szélén csonka pilléren áll Szent Péter és Szent Pál apostol hazai barokk stílusú szobra. Ezt a részt a toronytörzsön feljebb haladó pillérpár karcsúsítja és sima toronypárkányzat zárja le. Ennek a tetején, már a front negyedik szakaszába nyúló, két kõbõl faragott váza áll, mely egyenletessé teszi az átmenetet a 18 méter széles épületfront és a keskenyebb toronyrész között. E két díszes oszlopfõs pillér, s a félkörrel megtört párkányzat arányosan fogja közre a toronyablakot és a toronyóra számlapját. A toronysisak kettõs vetületû, bordázott hagyma alakú, s a gömbön álló különösebb dísz nélküli kereszttel végzõdik. (A keresztet 1958-ban cserélték, amikor a gömbbe okmányt tettek az utókor számára.)

A templom falazata és méretei

A fal vastagsága a torony alatt 2 méter. A pillérek, amelyek az egyes boltíveket tartják, ugyanilyenek. A fal átlagos vastagsága 1,5 méter. A hajó belsõ hossza 26 méter, a szentélyé 12 méter. A teljes belsõ hosszúság 38 méter. Belsõ szélesség 13,5 méter, magasság a legmagasabb helyen 15,7 méter.
A négy boltszakaszos hajót hat, a trapéz alapú szentélyt két ablak világítja meg. (Eredetileg a szentély oltára, a fõoltár képe fölött, a belépõvel szemben is volt egy kör alakú ablak, amelyet befalaztak, és így a szentély enyhén homorodó óriási falfelületet nyert.

A templom berendezése

Az épülõ templom szentélye 1770 õszére tetõ alá került. 1771-ben a hajó nagy része készült el. Ekkor a torony felõli részen deszkafalat emeltek, így már misézhettek is benne. 1772 õszén már annyira kész a templom, hogy Nunkovics plébános meghívta Országh András általános helynököt Pécsrõl, aki november 30-án, népnapján benedikálta a templomot.
Az ünnepélyes felszentelést az 1773. év Nagyboldogasszony napjára a templom búcsújára tervezték, de különbözõ akadályok merültek fel, majd Nunkovics plébános halála után meg is feledkeztek róla.
A szenteléskor 1772-ben készen állt a fõoltár "azon módon, mint a Széchenyi udvari kápolnában vagyon" - írja a plébános. Az oltár fölött baldachin, szerül egy lécekbõl kialakított korona volt, belül fagerendák, és négy oszlopon pihent. Fehérre festették és igazi arany volt a dísze.
1859-ben ezt az oltárt lebontották, és a mai márvány oltár került a helyére, amely Gianone János pécsi szobrász alkotása.
Tudjuk, hogy a templom védõszentje: a mennybe fölvett Nagyasszony, amely az idõk folyamán sem változott, de a festõ ismeretlen.
A mellékoltárok 1773-ban készültek, egyformák, csak a kép feletti angyalkák elhelyezése oltáronként más-más. Az oltárképek a tolnai plébánián készültek, de a "képíró" neve ismeretlen.
A baloldai elsõ mellékoltár képe Szent Pál megtérését ábrázolja. A kép közepét az ágaskodó ló foglalja el. Mûvészeti szempontból elismerésre méltó a két fõszereplõnek, Jézusnak és Pálnak a képe, a kép átlós sarkába való elhelyezése. Finom kidolgozású a hanyatt fekvõ Pál arca.
A jobboldali elsõ mellékoltárt Szent József képe díszíti. Igaz barokk beállításban. Szent József félig térdelõ helyzetben, megcsókolja a kis Jézus jobbkezét, míg Õ baljával rózsakoszorút tart nevelõatyja feje fölé. A kép alsó mezejében a Szentcsalád Egyiptomba menekülése látható.
Mivel az oltárképek állításáról nincs indoklás, feltehetõ, hogy a kor szokása szerint az építõk Festetich Pál, Battyhány József és Demkovics József védõszentjeinek dedikálták a két elsõ mellékoltárt.
Jobb oldalt a második mellékoltáron Nepomuki Szent János képe látható. A kép három részre tagolódik: balra lent János pap a gyóntatószékben ül és hallgatja a királyné gyónását. Középtájon látjuk, amint Jánost a hídról a Moldva folyóba dobják. A kép felsõ részében a megdicsõült gyóntató látható, amint a halál után is épségben maradt nyelvét tartja kezében gyõzelmi jelvényként. (Tolna, mint Duna melletti város, a sok hajós adhatott indoklást, hogy a hajósok védõszentjének oltárt állítsanak az új templomba.)
A negyedik a Szent Kereszt oltár, mely a barokk idõkben a tisztítóhelyen szenvedõk oltára.

Keresztelõkút

A berendezésnek liturgiailag fontos, és mûvészileg nagyon szép kelléke. 1777-ben készült, szürke márvány a talapzat és a medence. A felépítmény fából készült, tetején Jézus megkeresztelésének fafaragású jelenete, mely 1781-re készült el. (A talapzat 34,- forintba, a felépítmény 9,50 forintba, a faragvány 7 forint és 50 krajcárba került. Idõközben a vízmerítõ kagyló elkallódott Keresztelõ János kezébõl. A lakatos által készített ajtópánt és zár 4 forintba került.)
Négy márványból készült szenteltvíztartó volt a bejáratnál. 1776. szeptember 22-én helyezték el. Kettõ ma is eredeti helyén van.

Padok és gyóntatószék

Demkovics 1771-beni szerzõdése alapján Sehársch Vince helybeli asztalos 32 temlomi pad és 2 gyóntatószék, valamint az uraság részére egy külön pad rendelésérõl szól. A padok és egy gyóntatószék a következõ év Nagyasszony ünnepére el is készültek. Egy gyóntatószék késõbb lett kész. A mester anyaghiányra hivatkozott. E puhafából készült padok több, mint 100 évig szolgálták a hívek kényelmét.
Pécsi József plébánossága idején a pécsi székesegyház kiárusított padjaiból olcsó áron vásárolt szép faragványokkal díszített tölgyfa padokat és padnak való anyagot. Ekkor készültek a ma is meglévõ padok. A régiek anyagát is bedolgozták, a padok alá dobogó is készült, de számuk 28-ra csökkent.
A prédikáló szék a fõoltárral együtt készült el egyszerû barokk stílusban. A szószék dobján Jézus az emmauszi tanítványokkal féldomborzatos képe látható a középsõ részen. Két oldalán pedig Jézus tanítványaival a teremben. Finom munka a hangfogó tetején álló Jó pásztor szobor, lapátkiképzésû pásztorbottal a kezében és báránnyal a vállán.
1773-ban készült a templom "flastromozása" téglával. A toronyóra is ekkor készült és "igen helesen jár" - írják róla. 100 év múlva Pécsy újra cserélte. A mester neve ismeretlen.
A templom elsõ orgonája 18 változatú volt.
Harangok: Demkovics még a templom elkészülte elõtt két harangot öntetett, az egyik 3 q volt, a másik 1,5 q

A temlomépítés költségei: 1773. novemberében összesen 18.845,- forintot mutatott ki Demkovics. Anyagár (mész, cserép, vas, tégla) 6.667,- forint
iparosoknak összesen: 12.178,- forint

E kimutatásban nem szerepel a fa-anyag, és sok más, valamint a segédmunka, a harangok, az oltár állítása, stb. Ebbõl következtethetünk arra, hogy mennyi lehetett a nép munkája, a fuvar, a robot, amit nem is lehetne forintban kifejezni. Ezért gondoljunk néha rájuk is, emlékezzünk meg a névtelen építõkrõl, akik e szép templomot örökségként hagyták az utókorra.

Javítások, átalakítások, beszerzések

Mivel a templom erõsen kiemelkedik környezetébõl, a vihar számtalanszor jelentõs kárt tett a tetõzetben. 1774. június 24-én, Keresztelõ Szent János ünnepén olyan nagy szélvihar támadt, "hogy utolsó ítéletnek lenni látszott". A kár nagy volt. A templom szentélye és a sekrestye tetõ nélkül állt. A javítást a templompénztárból fizették. Nagyobb javítást végeztek az 1800 körüli években. A tetõzet szabadon állt, amikor óriási vihar támadt, és vízzel borította el az egész padlásteret.

Beszerzések

Nunkovics plébános, hogy megmutassa, nem pazarolta el a templom pénzét, 1776-ban albát és más fehér anyagokat vásárolt. 1778-ban 3 miseruhát, dalmatikákkal, 2 pluviálét (vecsernye-palást), 1 aranyozott ezüst kelyhet, és pacifikálét (kis kézi kereszt) vett a templom pénzébõl. Mindezek olyan díszesek - írja a plébános-, hogy akármelyik katedrálisba beillenének.
1782-ben is vett 2 kelyhet, teljesen aranyozott, kupája és tányérja 13 latos ezüstbõl, talapzata és csomója rézbõl való.
A templombelsõ eredetileg fehér volt. 1834-ben újra meszelték az egészet.
Nagyarányú külsõ és belsõ tatarozást Pécsy József plébános végeztetett az 1853-1858-ig terjedõ idõben, amikor báró Sina Simon volt a kegyúr.
A templom és a plébánia tetõzetének kijavításához 11 ezer új cserepet használtak fel. Új ajtók és ablakok készültek. A szentély 3 ablaka és a kórus-ablak színes üveget kaptak. A toronyba új lépcsõt helyeztek. A szentsír kápolnát rendbehozták és kifestették. A templombelsõt újra vakolták és elsõízben kifestették az egészet. Durbach József pesti vezetésével végezték a munkát.
A szentély kupolájában a Szentháromság, az oldalfalakon Szent István és Szent László képe díszlett, egy-egy relieffel. A hajó elsõ kupolájában a Szentcsalád, a másodikban a Háromkirályok hódolata, a harmadikban a vallás allegorikus képe keltett áhítatot a hívekben.
A pillérek fejét barnára festették, a falakat világos márványozott festéssel látták el. A fõ- és mellékoltárok képeit Újházi Ferenc újította fel, Menk Lipót aranyozta a kereteket. Rosmayer Ferenc és neje Schwarzkopf Rozália ekkor állíttatta a vörösmárvány fõoltárt, amelyet Daróczy Zsigmond prelátus kanonok áldott meg. Pécsy örömmel mondta: "Fönséges látványt nyújt az egész templom!".
A tetõt 1863-ban teljesen újjáépítették, amelyhez a fát Trencsénbõl hozták. Ezután a külsõt hozták rendbe, majd 13 év után ismét javítani kellett a tetõt, mert beázott. 1882-ben Pécsy újra "márványoztatta" a festést és megtisztíttatta a képeket Cserna Károly tolnai származású festõvel, aki a fõoltár képét elevenebb színekkel frissítette fel.
1886-ban villámkár után a tornyot vörösréz színû festékkel vonták be és villámhárítót szereltek. Pécsy József 50 éves plébánossága idején sokat tett a templomért. Az egyház- és nevelésügy terén kifejtett munkásságáért I. Ferenc József király koronás aranykereszttel tüntette ki.
1907-ban újra kellett festeni a templomot. Ekkor Sándor Béla tanár a kupolában ma is látható képeket, Cserna Károly a díszítõ festést készítette.
1938-ben festette Éber Sándor bajai, tanítóképzõ intézeti tanár, festõmûvész, a fõoltár mögötti falfelületre a gyönyörû óriás freskót. A mennyezeti festést Cserna Rezsõ javította. A pillérek és lábazat nemes mûmárvány burkolatot kaptak. A színes ablakokat Kákonyi Ferenc készítette, Makray Lajos plébánossága idején, egyes családok és szervezetek adományából. Az adakozó neve az ablakon olvasható. Ekkor épült az emeletes katolikus Szent Imre iskola.
A Historiában olvashatunk a dunai árvizekrõl, a II. világháborúval kapcsolatos és azt követõ eseményekrõl, a templom javításairól és a hitélet eseményeirõl.
Néhány említésre méltó adat:

1946. november 24-én éjjel betörtek a templomba. A tabernákulumot kirabolták. A jól induló gyors nyomozás hirtelen leállt. Ennek titkára egy levél utal!? 1947. augusztus 15-én áldották meg az új szentségtartót, amelyet a híres Budapesti Bittner cég készített. A neves ötvösmesternek ez az utolsó munkája, Párizsban is bemutatták. Az áldoztató kelyhet is pótolták. Az Oberhauser cégtõl vették és a rablás évfordulóján áldották meg, vették használatba.
1952-ben új fõkaput kapott a templom. Tolnai ácsok munkája. A ma is látható fõkapu faragvány díszeit egy szovjet katona, "az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok egy tagja" készítette.
A továbbiakban szó esik az iskolák államosításáról, a hitoktatásról, stb.

Egyéb dologi adatok:

1950. március 18-án áldották meg a szentsírban elhelyezett új szobrot, amelyet a Zsolnay gyár kiárusításán vettek.
1955-ben javították az orgonát és motoros fújtatóval látták el.
1962-ben megkezdték a templom renoválást.
1967-ben az ideiglenes szembemisézõ oltárnál mutatta be ezüstmiséjét Fricsy Ádám S.J. tolnai káplán.
1972-ben történt a harangok villamosítása.
1981 folyamán készült el a liturgikus tér a szembemisézõ oltárral, Báthory László plébánossága idején, Tímár György pécsi egyházmegyés pap tervezése alapján. A következõ években elkészült a padok fûtése.
A közelmúltban történt a világítás teljes felújítása, már Lendvai István plébánossága idején, valamint a színes ablakok kijavítása. Toronyóra készült és minden délben tárogatózene hallatszik a toronyból.
Ha pedig napjaink eseményeit, terveit tekintjük, akkor a hitélet megújítását is szolgálják Lendvai István apát-plébános intézkedései; a katolikus iskola beindítása; a katolikus ifjúsági ház tervezett építése, valamint a templomnak folyamatban levõ teljes belsõ felújítása.
Jó lenne, ha mindezen munkák eredménye a tolnai lelki élet megújulását is eredményezné. Ne csak új templombelsõ legyen, hanem lélekben megújult, istenkeresõ szülõk, gyerekeikkel és ifjúságunkkal együtt rátalálnának Urunkra, akinek imádásra templomunkban összegyûlünk!

Irodalom:

1. Gyõrffy György: István király és mûve
2. Mohács emlékezete
3. Tanulmányok Tolna megye történetébõl
4. Historia Domus
5. Fricsy Ádám S.J.: Tolna templomai
6. Fricsy Ádám S.J.: Tolnai barátok száz éve
7. Historia Parochiae oppidi Tolna (1944-74.)

Készült: 1995. áprilisában

 

 

 

Kálvária-kápolna

Kálvária-kápolna

Említése elsõízben 1740-ben történik. Kapuváry leltárában egy tarka, vászonból készült antipendiumot említ, amely a Kálvária kápolnába való. Õ írja, hogy a második keresztjáró napon - áldozócsütörtök elõtti kedd - a körmenet a Kálváriára vonul, valamint általános szükség idején a könyörgõ körmenet.

A kápolnát, a stációkat és a kereszteket Markmiller Bertalan állíttatta, Berényi Zsigmond püspök jóváhagyásával. (1739-1748.)

A keresztút elején levõ kereszteket Messinger Mihály, a feljárónál lévõt Kli Vitus gazdag urasági bérlõ szerezte. Kapuváry az "új kálvária" elõtti kereszt felállításáról ír. Ezek szerint régebben is volt ezen a helyen kálvária, amelyet Markmiller rendbehozatott?! Így a munka befejezésének éve 1745, mely évszám rá is került a címer két felsõ sarkába.

A terület két sarkán egy-egy képfülke is épült valamikor. Ma is áll az egyik, benne Trisovszky Szilárd domborítása: Feszület, alatta szent sír; A másik képfülkét, melyben a Fájdalmas Szûz képe volt, az 1960-as években az út szélesítésekor lebontották.

Az év folyamán többször is miséztek a kápolnában a hívek kérése szerint. Az 1956-os dunai árvíz után új lakótelep alakult ki a térségben. Az itt élõk részére a vasárnapi szentmisét a kápolnában tartják, ahová 1995-ben oltárszekrényt is beépíttetett a plébános, Lendvai István apát.

Egy másik tény igazolja, hogy a kápolna nem üres helyen épült. Röviddel Kapuváry elköltözése után halt meg Köndricska János Sándor ágostonos harmadrendi remete. Pinznacker József plébános temette 1740. március 1-jén. Három évvel késõbb Dubovszky András, ugyancsak ágostonos remete telepszik le a tolnai kálvárián a püspök és a földesúr engedélye alapján. 1743. július 22-én a megye uraitól engedélyt kér, hogy remetelakot építhessen.

A remetéket az egyházi hatóság számon tartotta, felügyelt rájuk. Cellájukat rendszerint régi templomok romjai között állították fel. Õk lettek a romok gondozói, az oda jövõ nép imáját, énekét irányították. Így õk lettek a templomromok helyén kialakuló búcsújáró helyek irányítói. A sokfelé található remetekápolnák története nemcsak az egykori remetékre, hanem egykori templomokra, kolostorokra vezethetõk vissza.

Az a tény, hogy Tolnán a kálvárián is éltek remeték, arra enged következtetni, hogy a török elõtti idõbõl való templom, vagy kolostor állhatott e helyen. A feltevést megerõsíti, hogy a kálvária környéki építkezésekkor több sírt is feltártak. Lehetséges, hogy itt állt a pálos templom és kolostor? Ásatások híján ez csak feltevés marad.

A Kálvária-kápolna téglából épült, jól lezárt kis szentély volt. 1765-ben mégis betörtek és kifosztották. 1779-ben a kápolna állapota rossz, ezért a hívek ígérik a püspöknek, hogy átépíttetik nagyobbra és karbantartásáról a jövõben jobban gondoskodnak. Az átépítéshez a püspök az engedélyt meg is adta.

Az 1814. évi vizitáció feljegyzései: "A kápolna bõvítve lett, renoválták, cseréppel fedték, fatornyot építettek, melyben kis harang is van." Említik még a fájdalmas Szûz szép oltárképét. Ugyancsak itt kell megemlítenünk, hogy az 1950-0981-as évekban a vallásellenesség eredményeként egyesek abban lelték örömüket, hogy megcsonkították a kápolna körüli és más helyeken is a keresztek kõ-Krisztusait. Az 1990-es évek során a megcsonkított kereszteket kijavították, fém Krisztus-alakot helyeztek rájuk, Lendvai István plébános terve szerint. (A csonkítások azonossága egy személyre, "egy értelmi szerzõre" enged következtetni.)

 

 

A tolnai selyemfonó 1900-2004

A tolnai selyemfonó 1900-2004

A tolnai hernyóselyem-fonoda 1900. tavaszán kezdte meg a selyemfonalgyártást, ami hetvenegy évi folyamatos termelés után 1971. augusztusában fejezõdött be. Ekkor a Magyar Selyemipari Vállalat fõmérnöke javaslatára - az akkor már más jellegû textilipari tevékenységet folytató gyár területén - berendeztek egy emlékszobát, ahová a selyemfonás gépeibõl, eszközeibõl elhelyeztek egy-egy darabot.

selyemgyár

A selyemszobába később a selyemtenyésztés munkafolyamatairól, egykori vezetőkrõl, tervrajzokról készült képek is kerültek, így végül egy kis műszaki múzeummá alakult a helyiség.

selyemgyár

Az emlékszoba tárgyai Magyarországon egyedülállóak, sot, Közép-Európában sem ismert hasonló gyujtemény. Ezért a Tolnai Városvédő Egyesület, a gyár jelenlegi vezetõjének egyetértésével a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál kezdeményezte az emlékszoba tárgyainak védetté nyilvánítását. A hivatal a védetté nyilvánítási eljárást megindította és az ideiglenes védettséget is kimondta.

Tolnai Városvédő Egyesület

Selyemgyár múzeum

Tolnai mozi története

Tolnai mozi története

Fortuna mozi a Deák Ferenc utcában

A két világháború közötti Tolna megyei mozik történetét bemutató sorozatunk befejezõ cikkében Tolnára visszük el olvasóinkat. A megyében lévõ városok beturendes névsorában utolsó helyen szereplõ település, mozi történeti szempontból, a vizsgált időszakban az elsõ helyet érdemelte ki. Ugyanis itt - igaz, hogy csak a húszas években - egyszerre két olyan vállalkozás is mûködött, mely filmvetítéssel foglalkozott. Az egyik a Deák Ferenc utcában lévõ Fortuna Mozgó. Ide a mutatványosi engedélyt Szegedi Szüts Ferencné 1921-ben kapta.

mozi

A másik a Ferenc József utca (ma Bajcsy Zsilinszky utca) több épületét is kipróbáló Nemzeti Mozgó. Itt 1920-ban még két társengedélyes volt Liebhauser György és Wolf Ferenc személyében. 1925-tõl azonban, Wolf lemondása után Liebhauser egyedül maradt. A két mozgó, szinte az indulástól kezdve, állandóan „harcban" állt egymással. Ez nemcsak a versenybõl adódó természetes ellenérdekeltségbõl, hanem a forgalomra jelentős hatást gyakorló ingatlan birtoklásáért folytatott küzdelembõl is következett. A központi helyen lévõ Deák Ferenc utcai épület fekvésénél fogva kedveltebb helye volt a nézõknek. Ehhez további elõnyök társultak még. A kb. 400 fős nézőterû Fortuna 100-zal több látogatót tudott leültetni, mint a kb. 300 fos befogadó képességû Nemzeti. Míg a Ferenc József utcai épület, illetve épületek csak időlegesen átalakított helyiségek voltak, addig a Fortuna alapvetõ rendeltetése a filmvetítés volt. Késõbb az ellentéteket tovább élezte az a belügyminiszteri döntés is, mely a Tolnán működtethetõ mozik számát egyben határozta meg. A két vállalkozó között, a kölcsönös feljelentések miatt elmérgesedõ ügyet 1924-ben, majd 1927-ben Budapestről érkezett miniszteri tisztviselõ vizsgálta ki, aki a két félt megegyezésre kötelezte. Ennek során - az 1927 januárjától vállalkozását többszöri meghosszabbítással szüneteltetõ - Szütsné , a bevételbõl neki biztosított részesedés fejében, lemondott engedélyérol.
Így a Fortuna megszűnt, a Nemzeti pedig átköltözött a Deák Ferenc utcai épületbe - amely ma kereskedelmi vállalkozásnak ad otthont -. Az ellentábor személyi összetételében idõ közben változás történt.
A Liebhauser rokonságához tartozó vitéz Umbrai Ferenc (nevét Oszvaldról magyarosította Umbraira) lépett elõtérbe, aki, a korszak végéig, az egyetlen tolnai mozi üzemeltetõje maradt.

Aradi Gábor
levéltáros

Mözs település épületeti és műemlékei

Mözs település épületeti és műemlékei

Mözs története:

Területén már a kõkorban megtelepedtek. A település a római korban sem néptelenedett el. A honfoglalás után sokáig nem tesznek említést a községrõl. Neve elõször Mesk alakban fordul elõ, majd Mes, Mies néven említik. Valószínuleg a "méz" finnugor szó rejlik benne. Mözs elsõként egy 1331-ben oklevélben fordul elõ. Már 1541-ben török kézre került, de nem osztották ki hűbéri birtokként, hanem szultáni házibirtok maradt. A hódítás során a súlyos adók és fõként a szigetvári hajdúk rajtaütései miatt a település egyre pusztult. A végsõ csapást a 15 éves háború jelentette, aminek során Mözs teljesen elnéptelenedett. Az anyakönyvi bejegyzések 1727-től szólnak mözsi németekrõl. Ekkor még nem lehettek túlsúlyban, hiszen 1742-ben szlovák nevû bírója volt a falunak. A telepítés még 1780-as években is folytatódott. Termõföldet az elsõ foglalás jogán szerezhettek, és a területet néhány év alatt termõvé varázsolták. Népessége nõtt és az egykor Mözs környéki falvak beolvadtak, neveik ma csak dulonévként élnek tovább. 1693-ban Mérey Mihályt nevezték ki szekszárdi apátnak, aki megszerezte az apátság jogát Mözsre és a szomszédos falvakra. 1777-ben Mária Terézia a szekszárdi apátságot Mözzsel együtt a Nagyszombatról Budára helyezett magyar egyetemnek ajándékozta. A település 1945-ig a Tanulmányi Alap javadalmai közé tartozott. Mözst az újjátelepítés óta három nemzetiség lakta. Kezdetben a felvidéki szlovákok lehettek többen, de a 18 . sz.. végére a német bevándorlók kerültek túlsúlyba. 1946-ban indult a német ajkú lakosság kitelepítése és Mözsre Biharnagybajomból érkeztek új lakók. Mözs községet 1989-ben önálló jogú városrészként Tolna városához csatolták.

Vasútállomás

Jellegzetes, monarchia-korabeli épület, Tolna-Mözs felirattal 1883-ból. [109]

Béri Balogh Ádám utca "Országút", "Stroze"

Betekintés Tolna felé; jellegzetes utcakép.

Szent István utca "Fõutca", "Hauptkasze"

Az utca elején kõkereszt, talapzatán német felirat. [110]

117. szám: református imaház 1947-48-ból. A felvidékrõl áttelepített "telepesek" hozták létre. [111]

114. szám: jelenleg az iskola napközi otthona, klinkertéglás homlokzattal, jellegzetes öntöttvas oszlopos tornáccal. [112]

Szentháromság szobor - az út közepén, szigetszerû kis téren - 1824-bõl. "Hájlihtrájfáldihkájt" [113]

A közelében: II. világháborús emlékmû (1993.) [114]

112. szám: Lakóház, népi eredetû, homlokzati háromszögben 1856-os évszámmal. Eredeti vastáblás ablakokkal, lopott tornáccal. A tornác padozata élére állított téglákból van kirakva. [115]

34. szám: a volt Községháza. Hagyományõrzõ sváb szobával. [116]

Római katolikus templom. (Dózsa tér, de gyakorlatilag a Szt. István utcához tartozik.) A klasszicista homlokzatú épület 1822-ben készült el. A homlokzati fülkékben Szent József és Szûz Mária szobrai láthatók. Keresztelõ Szent János tiszteletére emelték. A templom elõtt kõfeszület van, 1833-ból. [117]

94., 95. szám: század eleji polgárházak, klinkertéglás homlokzattal. [118]

91. szám: klinker burkolatú homlokzatos ház, 1912-es felirattal. [119]

49. szám: jellegzetes, század eleji nyeregtetõs polgárház. Klinkeres homlokzata elrontva. [120]

Iskola utca "Sulkasz"

4. szám: lakóház, népi eredetû. Kisajtó felett ún. "szivárványos" ablakkal. 1805-ös évszámmal. [121]

Temetõ utc "Kërihofkász"

12. szám: lakóház, népi eredetû. Faoszlopos tornáccal. Homlokzatán kicserélt ablakokkal. [122]Temetõ: római katolikus és református. "Kërihof" Ódon sírkövek a régi római katolikus részben: 1824., 1834., 1857., és a régi kripták 1824-bõl. [123]

Mözsi kálvária Stációk képei: "pléh képek", rossz állapotban. A három feszület megvan, kõkrisztussal, évszám a talapzatán (1840). Sírkápolna, Jézus születését és szenvedését ábrázoló, vaslemezre festett képekkel, kõkorpusszal. A kápolna mögött bádogból kivágott és festett Mária, ledöntve!!! [124]

Széchenyi utca

A húsvét hétfõi mözsi búcsú, az "Emausz" színtere. [125]

Mözsi templom

Mözsi templom

A ma már Tolnához tartozó Mözsön a szekszárdi Stann Jakab építette fel az r.k. templomot a XIX. század harmincas éveiben. A megrendelok (vagy az építészmester) konzervativizmusára jellemzo, hogy a klasszicista stílus alig érvényesül

mözsi templomA ma már Tolnához tartozó Mözsön a szekszárdi Stann Jakab építette fel az r.k. templomot a XIX. század harmincas éveiben. A megrendelok (vagy az építészmester) konzervativizmusára jellemzo, hogy a klasszicista stílus alig érvényesül még az épületen, a korábbi kömlödi templom inkább tartozik ehhez a stílushoz.

Festetics kastély

Festetics kastély

fsteticsA korábban gróf Wallis, majd rövid ideig Apponyi Lázár tulajdonában lévõ uradalmat 1742-ben vásárolta meg Festetics József. Ezt követõen a Festeticsek csaknem egy évszázadon keresztül birtokolták Tolna mezõvárosát, Kakasd és a szomszédos Belac falvait. Festetics József halála után hosszabb ideig (1767-1784) a Kalocsai Érsekség (Batthányi József) bérli az uradalmat. Jelentős reformkori mûvelődéstörténeti fejlemény az, hogy 1836-ban Festetics Leó kezdeményezésére Tolnán nyílik meg az elsõ kisdedóvóképzõ iskola, ami 1844-ben Pestre költözött. Kakasdot és Belacot Bezerédj István 1840-ben vásárolta meg, majd ezt követõen rögvest szerzõdést köt a kakasdiakkal a jobbágyi terhek megváltásáról. Tolnán ezidõtájt pedig báró Sina szerez komoly érdekeltségeket, akit számos más új birtokos követ. Ma csak szerény épületnek tûnik a Festeticsek egykori XVIII. századi kastélya. A grófi kastély a várossal együtt 1844-ben leégett, így az egykori kastély ma csonkán, pusztán rokokós díszítéseinek gazdagságával emelkedik egy átlagos polgárház színvonala fölé.

Az út menti szobrok és kápolnák

Az út menti szobrok és kápolnák

A keresztény ember szent térben és idõben élt. A napi ritmusát az imák és a harangzúgások, az egész évet pedig az egyházi ünnepek osztották szakrális ciklusokká. Lakóhelyének pedig térbeli szakrális hierarchiája volt, amit a templom, a Szentháromság, a kápolnák, a kálvária és a szentek szobrai határoztak meg. Ha a keresztény ember kiment reggelente a határba dolgozni, vagy ha végigment faluján, egy megszentelt területen haladt végig. Jeles ünnepeken, körmenetek alkalmával pedig külön is felkeresték ezeket a szent jeleket, és meghatározott szertartás keretében megerősítették a velük való kapcsolatot. A települések szakrális központja természetesen maga a templom volt. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a település világi központja ritkán egyezett meg a szakrális központtal. A templom kiszakadt a világi forgatagból. Ha a terepviszonyok megengedték, gyakran a főtér közeli dombtetore került. Természetesen a főtér szakralizálását is elvégezték, ennek ideális formája volt a Szentháromság elhelyezése. A főtér és a templom terének összekapcsolását szentek szobraival, kisebb Szentháromságokkal, esetleg - a templom közvetlen közelében - kereszttel oldották meg.

A település belterületén Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobra volt a leggyakoribb. Szent Jánost gyakran tették hidakra, vizek közelébe is, hiszen ezek védőszentje is volt. János mellett a falvakban megtaláljuk még Bálint, Sebestyén, Rókus, Antal szobrát is. A Mária oszlopoknak nincs helyi hagyománya, csak Fácánkerten van egy naivabb változata. Máriát viszont gyakran tették a keresztek talapzatához. Néhány németlakta településen Strass Kapelle-ket, az utca vonalába beépített kis kápolnát is találunk. Ez a szokást néhány magyar faluban is átvették, sok ilyen emlék maradt fenn például a keresztény jámborságáról elhíresült Sióagárdon. Ezek a kápolnák ugyan szerény felszereltséguek -jobbára csak század elei értéktelen gipszszobrok és olajnyomatok alkotják berendezésüket-, de néprajzi szempontból mindenképpen figyelemre méltók.

A településből kivezető utak mentén, a faluszéleken, a határban találjuk a kereszteket és Szent Vendel szobrait, a szőlőhegyeken Szent Orbánt. Egyes helyeken kisebb kápolnákat is állítottak ezeknek a szenteknek. A Kálváriák stációsorai általában a falvak fölötti dombokra kerültek.

Az útszéli szobrok állításának szokása a megyénkben a XVIII. század elején veszi kezdetét, és az egész XIX. század során tart. A legkorábbi szobor minden valószínűség szerint a tolnai Nepomuki Szent János szobor. Ezt a rajta lévő címer tanúsága szerint Wallis gróf állítatja, tehát még 1732 előtti, mert ekkor a gróf eladja a tolnai birtokát Apponyi Lázárnak. Ez a korai dátum figyelmet érdemel, mivel Pesten is csak néhány évvel korábban emelik az első Nepomuki szobrot. Ezt idorendben a teveli templom elott álló Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobor követi, 1750-ből.

 

Nepomuki Szent János szobra Tolnáról

A szobrok állítása a XVIII. század végén válik tömegessé, elsősorban a németek lakta falvakban. A XVIII. század végére azonban a magyar falvakban is elterjed. (Regöly, Báta) A XVIII. század végén Nepomuki Szent János volt a legnépszerubb szent. Kultusza azonban a XIX. század elején hirtelen hanyatlani kezd. A XIX. század derekától már csak elvétve állítanak neki szobrot. (Sióagárd, tolnai rév). Minden jel szerint a megfeszített Krisztus ábrázolása terjedt el legkésőbb, legalábbis kőszobrok formájában. A XVIII. században csak a templomokban és a kálváriákon találkozunk ezzel az ábrázolási móddal. A kő keresztek állításnak szokása csak a XIX. század elején lett általános, és jobbára a falusi kőfaragó mesterek készítették ezeket az emlékeket. Baranya és Tolna német lakosságát zömmel a mecseknádasdi kofaragók láthatták el keresztekkel, szobrokkal.


Egyéb szentek, út menti keresztek, út menti kápolnák

A korábban gróf Wallis, majd rövid ideig Apponyi Lázár tulajdonában lévő uradalmat 1742-ben vásárolta meg Festetics József. Ezt követően a Festeticsek csaknem egy évszázadon keresztül birtokolták Tolna mezővárosát, Kakasd és a szomszédos Belac falvait. Festetics József halála után hosszabb ideig (1767-1784) a Kalocsai Érsekség (Batthányi József) bérli az uradalmat. Jelentős reformkori muvelődéstörténeti fejlemény az, hogy 1836-ban Festetics Leó kezdeményezésére Tolnán nyílik meg az első kisdedóvóképző iskola, ami 1844-ben Pestre költözött. Kakasdot és Belacot Bezerédj István 1840-ben vásárolta meg, majd ezt követően rögvest szerződést köt a kakasdiakkal a jobbágyi terhek megváltásáról. Tolnán ezidőtájt pedig báró Sina szerez komoly érdekeltségeket, akit számos más új birtokos követ. Ma csak szerény épületnek tűnik a Festeticsek egykori XVIII. századi kastélya. A grófi kastély a várossal együtt 1844-ben leégett, így az egykori kastély ma csonkán, pusztán rokokós díszítéseinek gazdagságával emelkedik egy átlagos polgárház színvonala fölé.

A ma már Tolnához tartozó Mözsön a szekszárdi Stann Jakab építette fel az r.k. templomot a XIX. század harmincas éveiben. A megrendelők (vagy az építészmester) konzervativizmusára jellemző, hogy a klasszicista stílus alig érvényesül még az épületen, a korábbi kömlödi templom inkább tartozik ehhez a stílushoz.

VárosunkrólJelképekA város története
Műemlékeink
Városi értéktárKörnyezetvédelmi programFenntartható fejlődésDíjazottakTestvérvárosokKiadványok városunkrólTolnai Hírlap