A Tolnai Kulturális Központ közönsége vevő volt az érzelmi „megpróbáltatásokra”. A fellépő zajos sikert aratott. Interjút is adott, melyben eddigi pályafutásáról és világlátásáról beszélt.
Kovács András Péter (középen) a hangosításról egyeztet
– Jogot végzett. Ha nem humorista lenne, mivel foglalkozna?
– Valószínűleg tanár lennék, egyetemi oktató – mondja Kovács András Péter.
– Az ELTE-n tanított. Tetszett?
– Az nagyon. A szellemi szabadság… Az ember fiatalok között van, akik lélekben is fiatalon tartják. Mondjuk én 27 évesen hagytam abba, úgyhogy még nem kellett attól tartanom, hogy megvénülök, ha kikerülök abból a közegből. A javadalmazást leszámítva mindenben ideális, nekem való munka volt.
– Mi érdekelte a jogon belül?
– A médiajog. Azt kutattam. Ilyen tárgy nem létezett az egyetemen, de egy tanár foglalkozott vele a Magyar Állam- és Jogtörténet Tanszéken. Úgyhogy a jogtörténetbe is alaposan beleástam magam. S aztán jogtörténetet és médiajogot tanítottam.
– És a humorista énje mikor kezdett kibontakozni?
– Nem sokkal az egyetem után, 25 évesen mentem el az első tehetségkutatóra, a Komédium Színházba. Ez a társulat nem sokáig működött, nagyjából egy év után befuccsolt, s aztán indult a Dumaszínház.
Szöveg és fotó: Wessely Gábor
A teljes cikk a teol.hu portálon olvasható.