A betű alól nincs felmentés

2019.10.09.

TOLNAI TALENTUM – Gacsályi József költő, tanár, könyvtáros

Gyermekkora Tolnához köti Gacsályi Józsefet. Aztán Szekszárdra került, ma is ott él. A megyei könyvtártól ment nyugdíjba. Jellemző rá a közéleti aktivitás, önkormányzati képviselő is volt, és szerkesztette az első független újságot, a Dátumot. Publikálni elsősorban verseket szokott. Eddig hét kötete jelent meg. (Régi ismeretségünk okán tegeződünk az interjúban.)

– Könnyen rátaláltál az utadra?
– Nem mondhatnám – mosolyog a bajsza alatt Gacsályi József. – Voltam Tolnán bérszámfejtő a selyemgyárnál, Hőgyészen művelődésiotthon-igazgató, Szekszárdon köztisztasági ellenőr a városi tanács költségvetési üzeménél, és segédmunkás a bőrdíszműnél, mielőtt, 1975-ben, 31 évesen a megyei könyvtárhoz kerültem. A magyar-könyvtár szakos diplomát csak később, 1983-ban szereztem meg, Szombathelyen.

Kép

– S onnantól már zavartalan volt a pályád nyugdíjig, vagy nem vagy az a fajta, aki elücsörög egy munkahelyen 30-40 évet?
– A könyvtárból mentem nyugdíjba 2006-ban, de történt közben néhány dolog. Például hat évig dolgoztam a tolnai gimnáziumban; magyart tanítottam. A könyvtárosság mellett is voltam óraadó a szekszárdi Keriben. Aztán nyugdíjasként a II. Bélában adtam órákat. Részt vettem a közéletben, a rendszerváltás utáni első ciklusban, mint az MDF tagja, bekerültem a szekszárdi közgyűlésbe. Úgy képviselősködtem négy évig, hogy közben két évig munkanélküli voltam. Izgalmas időket éltünk. Szerkesztettem Czakó Sándorral és másokkal, 1989-90 fordulóján a Dátum című első független politikai napilapot. S mikor mindez lecsengett, a költészet és a filmezés kezdte egyre inkább kitölteni a napjaimat.

– Konkrétabban?
– Több mint tíz filmet forgattunk Kis Pál Istvánnal a Tolna megyei költőkről, írókról, többek között Baka Istvánról, Mészöly Miklósról, Lázár Ervinről, valamint a Mészöly-díjasokról. Írásaimat is elkezdtem sajtó alá rendezni. Prózában nem vagyok erős. Eddigi hét könyvemből öt verseskötet. Az újakba mindig beemelem a korábbiak legjobbjait. Ezért a legutóbbinak, a Fontos címűnek is az az alcíme, hogy Válogatott és új versek. Ezt egyébként Tolnán még nem mutattam be. Örömmel vennék egy meghívást.

‒ Mennyire kötődsz ehhez a városhoz?
‒ Nagyon. A gyermekkorom ott zajlott, és ez meghatározó. Apám orvos volt, megjárta a Don-kanyart, és gyalog jött haza. Sokakon segített, sokan köszönhették neki a gyógyulást, az életet. Anyám tanítónőként dolgozott. Mindkettőjüket máig emlegetik, pedig már régen voltak aktív tagjai a közösségnek. Apám 1966-ban hunyt el, és 33 évvel később tüntették ki „Tolna Városért” díjjal, amit én vettem át. A kötődésem ezért is erős. Figyelem a tolnai híreket, vannak baráti kapcsolataim, és járok a temetőbe is. Alkotásaimban is fel-felbukkan a tolnaiság.

A teljes cikk a Tolnai Hírlap legutóbbi, 2019. októberi számának 7. oldalán olvasható.

Közélet

Tolnai Hírlap

A legújabb és az eddig megjelent összes szám.

Tolnai Hírlap
2018.10.19.

Kutak fennmaradási engedélyezési eljárása

Közélet
Kutak fennmaradási engedélyezési eljárása
2018.10.23.

Valaha 330 szövőnővel dolgoztak

Közélet
Valaha 330 szövőnővel dolgoztak
2018.10.25.

A vidéki nők mindig talpon vannak

Közélet
A vidéki nők mindig talpon vannak
2018.10.26.

Díjbeszedéssel kapcsolatos tájékoztató

Közélet
Díjbeszedéssel kapcsolatos tájékoztató
2018.10.26.

A kéményseprő csak akkor jön, ha hívják

Közélet
A kéményseprő csak akkor jön, ha hívják
2018.10.26.

Megemlékezés a szabadság napján Tolnán

Közélet
Megemlékezés a szabadság napján Tolnán
Akadálymentesített változat
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár