A betű alól nincs felmentés

2019.10.09.

TOLNAI TALENTUM – Gacsályi József költő, tanár, könyvtáros

Gyermekkora Tolnához köti Gacsályi Józsefet. Aztán Szekszárdra került, ma is ott él. A megyei könyvtártól ment nyugdíjba. Jellemző rá a közéleti aktivitás, önkormányzati képviselő is volt, és szerkesztette az első független újságot, a Dátumot. Publikálni elsősorban verseket szokott. Eddig hét kötete jelent meg. (Régi ismeretségünk okán tegeződünk az interjúban.)

– Könnyen rátaláltál az utadra?
– Nem mondhatnám – mosolyog a bajsza alatt Gacsályi József. – Voltam Tolnán bérszámfejtő a selyemgyárnál, Hőgyészen művelődésiotthon-igazgató, Szekszárdon köztisztasági ellenőr a városi tanács költségvetési üzeménél, és segédmunkás a bőrdíszműnél, mielőtt, 1975-ben, 31 évesen a megyei könyvtárhoz kerültem. A magyar-könyvtár szakos diplomát csak később, 1983-ban szereztem meg, Szombathelyen.

Kép

– S onnantól már zavartalan volt a pályád nyugdíjig, vagy nem vagy az a fajta, aki elücsörög egy munkahelyen 30-40 évet?
– A könyvtárból mentem nyugdíjba 2006-ban, de történt közben néhány dolog. Például hat évig dolgoztam a tolnai gimnáziumban; magyart tanítottam. A könyvtárosság mellett is voltam óraadó a szekszárdi Keriben. Aztán nyugdíjasként a II. Bélában adtam órákat. Részt vettem a közéletben, a rendszerváltás utáni első ciklusban, mint az MDF tagja, bekerültem a szekszárdi közgyűlésbe. Úgy képviselősködtem négy évig, hogy közben két évig munkanélküli voltam. Izgalmas időket éltünk. Szerkesztettem Czakó Sándorral és másokkal, 1989-90 fordulóján a Dátum című első független politikai napilapot. S mikor mindez lecsengett, a költészet és a filmezés kezdte egyre inkább kitölteni a napjaimat.

– Konkrétabban?
– Több mint tíz filmet forgattunk Kis Pál Istvánnal a Tolna megyei költőkről, írókról, többek között Baka Istvánról, Mészöly Miklósról, Lázár Ervinről, valamint a Mészöly-díjasokról. Írásaimat is elkezdtem sajtó alá rendezni. Prózában nem vagyok erős. Eddigi hét könyvemből öt verseskötet. Az újakba mindig beemelem a korábbiak legjobbjait. Ezért a legutóbbinak, a Fontos címűnek is az az alcíme, hogy Válogatott és új versek. Ezt egyébként Tolnán még nem mutattam be. Örömmel vennék egy meghívást.

‒ Mennyire kötődsz ehhez a városhoz?
‒ Nagyon. A gyermekkorom ott zajlott, és ez meghatározó. Apám orvos volt, megjárta a Don-kanyart, és gyalog jött haza. Sokakon segített, sokan köszönhették neki a gyógyulást, az életet. Anyám tanítónőként dolgozott. Mindkettőjüket máig emlegetik, pedig már régen voltak aktív tagjai a közösségnek. Apám 1966-ban hunyt el, és 33 évvel később tüntették ki „Tolna Városért” díjjal, amit én vettem át. A kötődésem ezért is erős. Figyelem a tolnai híreket, vannak baráti kapcsolataim, és járok a temetőbe is. Alkotásaimban is fel-felbukkan a tolnaiság.

A teljes cikk a Tolnai Hírlap legutóbbi, 2019. októberi számának 7. oldalán olvasható.

Közélet

Tolnai Hírlap

A legújabb és az eddig megjelent összes szám.

Tolnai Hírlap
2018.12.11.

Ünnepre hangolódik gyermek és felnőtt

Közélet
Ünnepre hangolódik gyermek és felnőtt
2018.12.13.

Werling Klára mindig orvos akart lenni

Közélet
Werling Klára mindig orvos akart lenni
2018.12.14.

Paprikából (Michelin) csillagos ötös

Közélet
Paprikából (Michelin) csillagos ötös
2018.12.15.

Tíz mázsa adomány gyűlt össze

Közélet
Tíz mázsa adomány gyűlt össze
2018.12.16.

Mólót építenének a tolnai horgászok

Közélet
Mólót építenének a tolnai horgászok
2018.12.18.

Támogatják a családi bölcsődéket

Közélet
Támogatják a családi bölcsődéket
Akadálymentesített változat
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár