Az országban nemigen van utánpótlás

2017.07.06.

A kevés kékfestő műhely közül egy Tolnán működik

TOLNA | A népi mesterségek lassacskán a múltba vesznek. Nemigen van utánpótlás. Tolnán viszont átveszi Horváth Balázs a szüleitől a kékfestő műhelyt.

Kép

Több mint kétszáz éves múltra tekint vissza a műhely (Fotók: Gottvald Károly)

A hagyományos módszerekkel, hagyományos termékeket készítő kézművesek nem tudják – és nem is akarják – felvenni a versenyt a korszerű, nagyüzemi árugyártókkal. Az ősi mesterségek megőrzése, folytatása sok nehézségbe ütközik. Van fizetőképes kereslet, van igényes vásárlói kör, de főként tőlünk nyugatra. Van lelkes ifjúság, van, aki szívesen átvenné a szülőktől az ipart, itt és most, ha itt és most elfogadható jövedelemre tehetne szert általa. De ha Bécsbe kell vinni a portékát, s úgy se jön össze több pénz, mintha mosogatni járna ki valaki, akkor elgondolkodtató, hogy megéri-e.

Kozák Éva gerjeni keramikus 1979-ben lett a Népművészet Ifjú Mestere. Akkoriban, Tolna megyében körülbelül tízen rendelkeztek e címmel, ma talán ketten-hárman lehetnek friss címbirtokosok. Elszántság, elkötelezettség és sok esetben családi indíttatás kell ahhoz, hogy valaki felvállalja, s továbbvigye a népi tárgyalkotás ügyét. Kozák Éva sajnálja, hogy három lánya egyike sem folytat klasszikus kézműves mesterséget.

Kép

Modernség és tradíció. Horváth Balázs kékfestős farmereket is készít

A tolnai kékfestő dinasztiánál más a helyzet. A harmincéves Horváth Balázs lassacskán átveszi a feladatokat szüleitől, a korabeli gépekkel és mintázókkal felszerelt, több mint kétszáz éves műhelyben. Már megszerezte a Népi Iparművész címet, s élete párja, Reha Erika is e cím várományosa. Ők a hetedik generáció képviselői a Kossuth utcai műhelyben, melyhez lakás és egy kis üzlethelyiség is tartozik. A lakást már felújították, a műhely szakszerű rekonstrukciójához támogatást, pályázati lehetőséget várnak.
Abból persze nem tudnak megélni, hogy működtetnek egy kékfestő műhelyt egy kisvárosban. Járnak vásárokba – Bécsbe, Hévízre, a szekszárdi szüreti napokra –, és idegenforgalmi látványosságként is szerepelnek különböző kiadványokban, vagyis, turistacsoportokat fogadnak, bemutatva a mesterségüket. Megnézte már számos érdeklődő a tolnai kékfestős portékák születését, Japántól Kanadáig. A tét nem kicsi; már ami a megmaradást illeti. Kétszáz éve minden városban működött kékfestő műhely, s száz éve is volt még megyénként három-négy-öt.

A legfrissebb adatok azonban lehangolóak. Aktív műhely 4–5, szunnyadó műhely (ahol megvan a felszerelés, de az iparos már nagyon idős, vagy meghalt, és az utódok vacillálnak, hogy mi legyen) csak 2–3 található Magyarországon. Pedig, a tradíciók szem előtt tartása mellett, akár korszerű termékekkel is piacra léphetnek a kékfestők. Horváth Balázs például egy kiállításon kékfestős farmert is bemutatott.

2017. július 6. Wessely Gábor (gabor.wessely@tolna.net)

Kultúra
2017.05.10.

Országos tanulmányi versenyt nyert

Kultúra
Országos tanulmányi versenyt nyert
2017.05.16.

A „vízenjáró” ősök emlékezete

Kultúra
A „vízenjáró” ősök emlékezete
2017.05.26.

Egy róka ért egy palacsintát

Kultúra
Egy róka ért egy palacsintát
2017.05.30.

Felhívás német nemzetiségi civil szervezeteknek

Kultúra
Felhívás német nemzetiségi civil szervezeteknek
2017.06.06.

Pedagóusok köszöntése

Kultúra
Pedagóusok köszöntése
2017.06.12.

Jó érzés tudni, hogy mi miért van

Kultúra
Jó érzés tudni, hogy mi miért van
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár