A szabadság vándora

2016.10.16.

MESTERFOKON - Rottler Ádám kosárfonónak a „totyakos" a kedvence

Gépi forgácsolóként kezdte, hajózott, volt faesztergályos. Több, mint negyven munkahelyet tud maga mögött Tolna ikonikus figurája, Rottler Ádám, aki 1993 óta csak a kosárfonásból él.
- Hogy kezdődött?
- Véletlenül lettem kosárfonó. Öcsém jelentkezett egy tanfolyamra, amit munkanélküliek átképzésére szerveztek, de a végén visszalépett. Így én mentem el helyette 1993-ban. Akkor épp faesztergályosként dolgoztam. Mindig is vonzódtam a tárgyalkotáshoz, makraméztam és faragtam is, de úgy gondoltam, a fonáshoz kevesebbet kell tanulni. Vállalkozóként kezdtem, abbahagytam az esztergálást, és csak ezzel foglalkoztam. Kizárólag olyan tevékenységet tudtam elképzelni magamnak, amit szeretek csinálni. Kezdetben a fő motiváló a pénz volt, ebből meg tudtam élni, fel tudtam nevelni öt gyereket. Mindig kitartóan dolgoztam, ha valamit meg akartam szerezni, az meg is lett, sokszor éjszaka is fontam. A leghosszabb alvás nélkül töltött „munkanap" 3 nap 2 éjszaka volt. A megrendelt munkákat határidőre mindig elkészítettem, nagyon ritkán fordult elő csúszás. Amióta elvették a házamat, 8 éve, már nem fontos a pénz.

Kép

Rottler Ádám számára a fonás nem munka, hanem szórakozás. Fotók: Pámerné Bükky Klára
- Lett-e folytatása a tanfolyamnak?
- 1996-tól a pécsi főiskolára jártam, népi játékok és kismesterségek oktatásához kapcsolódó diplomát szereztem. Mindezt úgy, hogy nem volt érettségim sem, de kellett a papír, mert Bonyhádon a művelődési ház iskolájában csak ezzel a képzettséggel tudtam tanítani. Olyan halmozottan hátrányos gyerekek és fiatal felnőttek jártak oda, akiknek nem volt más megélhetési lehetőségük. Heti 4 napot tanulták a szakmát, közülük azóta is sokan ezzel foglalkoznak, ebből élnek. Később oktattam börtönben is, Solton, de azt nem tudnám még egyszer vállalni. A rabok csak azért vettek részt a foglalkozásokon, mert több ételt kaptak, ha ott voltak. Részt vettem felnőttoktatásban is Dunaújvárosban, ott meg nem volt alapanyag. Szeretem tanítani a szakmát, de nem akárkinek. Válogatós lettem.
- Hol talál piacot a termékeinek?
- Látványfonást csinálok, a kosarak egy részét itthon adom el. Ezen kívül rendezvényekre járok, másfél havonta Paksra, termelői piacra; minden évben Zebegénybe a Tökfesztiválra, Szekszárdra a Pünkösdi Fesztiválra, a bölcskei falunapra. A legnagyobb közülük a Mesterségek Ünnepe a Várban. Nagyon szívesen megyek Baranyába Magyarlukafára, ami egy alig 100 fős zsákfalu, de akár tízezer ember is meg szokott jelenni a Vendel Napi Búcsún. Régebben jártam Őriszentpéterre, Szentendrére a Skanzenbe, Kapolcsra is, de most már nehezen mozdulok, nem szeretem a többnapos eseményeket. Bejártam az egész országot a kosaraimmal, csak az Alföldre nem mentem, ott sok a kosárfonó. A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület egyik alapító tagja vagyok, így jutok el ezekre a helyekre.
- A termékeit minősíti valaki?
- Zsűriztetni kellene, de nem látom értelmét. Szerintem a legjobb zsűri a vevő. Volt, aki teherkocsival jött az árumért, és egy-egy vásár után 8-10 kosaram szokott csak maradni. Ha az ember úgy végzi a munkáját, hogy szereti, az meglátszik a készített tárgyakon is. Én nem szeretek dolgozni, de a fonás számomra nem munka, hanem szórakozás.
- Milyen termékei vannak? Mi a specialitása?
- A népi vonalat követem, fontos a hagyományőrzés, de nem a hagyományos formákat használom. Azok közé tartozom, akiket utánozni szoktak. Nem kosárfonó formát is alkotok, mindent, ami megtetszik. Régebben készítettem bútorokat és dísztárgyakat, főleg megrendelésre, de csak ha „úgy" kérték. A madáretető és a totyakos forma a saját találmányom.
- Hogyan lesz a vesszőből kosár?
- Sokan termelik is a fűzfavesszőt (nemesített, amerikai fűz), én vásárolom. Kötegben veszem meg, aztán válogatom, hossz és vastagság szerint kötegelem, majd a kívánt munkának megfelelő méret szerint áztatom egy hétig, utána fonható. A vesszők különböző színűek, attól függően, hogy hántolt, főzött, vagy héjas-e, lehet fahamuval színezni és páccal is, de én olyat nem használok. Ennek a munkának az eszközigénye is kevés, kell egy jó kés, metszőolló, ár, áztatókád.
- Nem lenne egyszerűbb, ha lenne saját üzlete?
- Próbálkoztam már ezzel, de nem érte meg. Árultam fajátékokat, ruhákat, kerámiákat is a saját dolgaim mellett, de nem vagyok jó kereskedő, sokszor olcsóbban adtam el egy-egy darabot, mint amennyibe került nekem. Más kereskedőnek meg nem adok el, mert ő ráteszi a saját hasznát, nekem pedig fontos, hogy ne adjam drágán a dolgaimat. Alkudni nem lehet nálam, de előfordult olyan is, hogy olcsóbban adtam el egy-egy terméket, ha láttam, hogy a vevő szeretné, de nem tudja kifizetni a teljes árat. Olyan is előfordult, hogy nem kértem pénzt valamiért.
- Milyen jövőre vonatkozó tervei vannak?
- Szeretném megpróbálni a külföldet anyagi okok és a család miatt is, mert itthon már nem egyszerű ebből megélni. Január-februárban nincs bevétel, tartalékolni sem nagyon lehet.

Beszélgetésünk egyik - sokszor elhangzó - mondata: A pénz fontos, de nem az a lényeg. Ami igazán lényeges, hogy a népi mesterségek fennmaradjanak, és olyan emberek vigyék tovább, akiknek ez nem munka, hanem önkifejezési forma. Emellett olyan mesterséget találjon mindenki magának, amivel fel tud nevelni akár öt gyereket is, úgy, hogy közben szabad marad.
DuGa

Közélet
2016.04.02.

Kapitányságvezetői dicséret rendőröknek

Közélet
Kapitányságvezetői dicséret rendőröknek
2016.04.12.

A Holt-Duna jövője a tét

Közélet
A Holt-Duna jövője a tét
2016.04.12.

Lassan kihalnak a fröccsivó emberek

Közélet
Lassan kihalnak a fröccsivó emberek
2016.04.12.

Thelena Kft. városgazdai státusz

Közélet
Thelena Kft. városgazdai státusz
2016.04.13.

Vállalkozói fórum

Közélet
Vállalkozói fórum
2016.04.16.

Új csarnok alapkőletétele

Közélet
Új csarnok alapkőletétele
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár