A szarvassá változott fiú balladája

2017.12.17.

Földnélküli Jánosként indult, de élete kilencven esztendeje alatt sokféle kincset összegyűjtött a tarisznyájába Mözsi Szabó István.

Arra azonban nagyon ügyelt a festőművész, hogy mindig likas legyen az átalvetője. Miért? Hát azért, hogy a többi útonjárónak is szóródjon belőle.

– A gyökereit nagyon fontosnak tartja, mindig megemlékezik az őseiről: a szüleiről és a pásztorősökről, de népünk nagyjairól is. Honnét érkezett?

Kép

– A földnélküli jánosok közül jöttem egy kis tolnai faluból, a Tolnával azóta egybenőtt Mözsről. Kisgyerekként rossz volt látni, hogy a pajtásaim végigjátszhatták a vakációt, nekem viszont a szegénység miatt szüleim mellett kellett dolgoznom a mezőn. Első kaszás dinasztia sarjaként az aratásban segédkeztem nyaranként kötélteregetőként, kévekötőként, marokszedőként, majd tizenöt évesen végre én is kaszás lehettem. Ma már örülök, hogy így alakult az életem: beláttam, hogy a munka megedzett, így az élet terheit is jobban bírtam a vállamon. Őseimtől örökölt értékrendemet, hiába dadognék, olyan szépen nem tudnám összefoglalni, mint József Attila: „Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres – / dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.”

– Miként lett tanító?

– Véletlenül. A mözsi katolikus elemibe és a tolnai polgáriba járva szüleimmel éreztük, hogy tovább kellene tanulnom, ám nem volt egyértelmű, hogy hol. Végül olyan iskolát választottuk, amely kenyeret adott a kezembe, és amelynek a legalacsonyabb volt a tandíja: a bajai állami tanítóképzőt. Más talán büszkélkedne a hivatástudatával, de belőlem ez hiányzott, hiszen nem hívott senki és semmi erre a pályára. Más kérdés, hogy a kiváló pedagógusok aztán kialakították bennem.

– És hogyan lett festőművész?

– Cserkész voltam, így eljutottak hozzám a Magyar Cserkész című lap példányai. Megtetszettek az illusztrációk, így elkezdtem másolni őket. A rajzokra a lányok is felfigyeltek, és hordták hozzám az emlékkönyveiket. Aztán a bajai tanítóképzőn volt egy jó rajztanárom, aki nemcsak a technikára, hanem látni is tanított. Az ő ösztönzésére mentem a tanítóképző elvégzése után a képzőművészeti főiskolára.

Kiss Sándor, Fotó: Rühl Gizella/tolnaart.hu

A teljes cikk a teol.hu portálon olvasható.

Kultúra
2017.05.26.

Egy róka ért egy palacsintát

Kultúra
Egy róka ért egy palacsintát
2017.05.30.

Felhívás német nemzetiségi civil szervezeteknek

Kultúra
Felhívás német nemzetiségi civil szervezeteknek
2017.06.06.

Pedagóusok köszöntése

Kultúra
Pedagóusok köszöntése
2017.06.12.

Jó érzés tudni, hogy mi miért van

Kultúra
Jó érzés tudni, hogy mi miért van
2017.06.20.

Keltkalács fesztivál Tolna-Mözsön

Kultúra
Keltkalács fesztivál Tolna-Mözsön
2017.07.05.

Utolsóként kaphattak Sztárai-díjat

Kultúra
Utolsóként kaphattak Sztárai-díjat
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár