Már benne vagyok a köztudatban

2018.03.19.

Ötven esztendeje javítgatja a cipőket a tolnai Jáger János

Már csak három nyugdíjas cipész űzi a mesterséget Tolnán. Egyikük, Jáger János, ötven éve kezdte, s akkor még 20-25 inastársa volt

Miért folytatja valaki a mai világban a cipész mesterséget, amikor az egyáltalán nem kifizetődő? Erre a kérdésre azt szokták válaszolni, hogy azért, mert szeretik. Jáger Jánosnál is közrejátszik ez a szempont, de a fő indokot így fogalmazza meg: „már benne vagyok a köztudatban.” Tolnán él, kereken ötven esztendeje kötött barátságot a kaptafával. Hol főállásban, hol mellékállásban mindig javítgatta a lábbeliket; keresik az emberek, számítanak rá.

Január közepén ment nyugdíjba. Biztonsági őrként dolgozott az utóbbi időben, s csak annyit suszterkedett, hogy képben legyen, és a technikai újításokat követhesse. Mert a fejlődés ezt a szakmát sem kerülte el. Új anyagok, új eszközök, cérnák, ragasztók jelentek meg.

Kép

Amikor 1968-ban először felvette a suszterkötényt, még 20-25 inas tanult Szekszárdon, a Kövendi Sándor Cipész Ktsz-nél.

Később átkérte magát Tolnára, hogy lakóhelyén fejezhesse be az inaséveket. A rendszerváltásig sokféle foglalkoztatásmóddal küzdött – még a halászati téesznek is volt egy időben cipész melléküzemága –, aztán jött a vállalkozóvá válás, mint lehetőség, a kigazdálkodhatatlan közterhekkel. Ezért választotta inkább a biztonsági őri munkát.

Tolnán lassanként elfogytak a cipészek. Három korosabb szaki űzi már csak az ipart, nyugdíj mellett. Jáger János köztük a legfiatalabb, a maga 63 évével. A klasszikus lábbelijavításhoz ugyanúgy ért, mint a modern „egyszerhasználatos” cipők rendbetételéhez. A talpalástól a zipzárbevarrásig mindenben otthon van. Azt mondja: normális cipőket, csizmákat mostanában csak a néptáncosok hordanak. A többi tipegő nem sokat ér. Olyan is előfordult már, hogy valaki a boltból egyenesen hozzá vitte a papírvékony talpú topánkát, hogy tegyen már bele valami betétet, mert nagyon tetszik neki, de nem tudja hordani. Sokféle tartalék anyaga van otthon, de a boltok kínálatával nem lehet lépést tartani. Néha az internetről rendeli meg a javításhoz szükséges dolgokat.

Csak az anyag hiányzik belőlük

A nyolcvanas évek derekán következett be a cipőipari forradalom. A varrást felváltotta a ragasztás. Ami nem olyan tartós, s ebből adódóan lenne dolguk a susztereknek, de az emberek többsége inkább eldobja a rossz cipőt – nem csináltatja meg –, s vesz egy ugyanolyan rosszat. S ezen már változtatni nem lehet, mert a tolnai kisiparos szerint a láb is hozzászokott a könnyű cipellőkhöz, amelyek tetszetősek, divatosak, csak egy dolog hiányzik belőlük: az anyag.

Wessely Gábor, fotó: szerző felvétele

Közélet
2017.08.22.

Önkéntesen a tiszta Magyarországért!

Közélet
Önkéntesen a tiszta Magyarországért!
2017.08.22.

Államalapító Szent István király ünnepe

Közélet
Államalapító Szent István király ünnepe
2017.08.29.

Arckép | Kardok között nőtt fel

Közélet
Arckép | Kardok között nőtt fel
2017.09.06.

Aki segíteni siet, az is áldozattá válhat

Közélet
Aki segíteni siet, az is áldozattá válhat
2017.09.13.

Elszármazottak találkozója 2017.

Közélet
Elszármazottak találkozója 2017.
2017.09.13.

Orvosnak lenni menő dolog

Közélet
Orvosnak lenni menő dolog
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár