Temetői séta / Tolnay-Knefély Ödön

2019.06.13.

Aki nem bankban tartotta a lélek derűjét / Tolnay-Knefély Ödön 1886-1966

Egykor 637 hold földje volt Tolnán, de neki sem maradt több, mint mostani szomszédjainak: két négyzetméter a tolnai temetőben.

Tolnay-Knefély Ödön (1886-1966) jó csillag alatt születhetett. Sokáig állt neki a zászló. Jó helyre és jókor érkezett közénk, Tolna-szigeti gazdaságát megteremteni. Kiváló minőségű földjei ontották a gabonát és minden egyéb terményt, itt termett almája messze földön híres volt, versenylovai rangos versenyeken futottak, baromfienyészete több, magas állami díjban részesült. Már az 1920-as években automobilon járt, telefonja volt, 1935-től kisgazda országgyűlési képviselő ─ innentől dukált neki a nagyságos úr megszólítás ─, a parlamenti ülésszak ideje alatt Budán az I. kerületben lakott, a legmagasabb körökkel tartott kapcsolatot. Tolna-szigeti kiskastélyában maga Horthy Miklós is nem egyszer megfordult. Ez idő tájt már Afrikába járt vadászni. Ekkor jött a háború, s vele a társadalmi földindulás.
Beszélgetőtársaim még mind jól ismerték őt. Szeri János nagyapja a nagyságos úr kocsisaként szolgált, Németh József dédapja a Knefélyékhez hasonlóan szintén szigeti „honfoglaló” volt. És itt van köztünk Tolnay-Knefély György, az érintett unokája is, aki e beszélgetés kedvéért utazott Tolnára, Budapestről. Itt, a sírnál már nem a rang, a vagyon, a hajdan volt fényes múlt a témánk: az emberre vagyok kíváncsi.

Kép

Az unoka, Tolnay-Knefély György a családi síremléknél

A vidék népét pártfogolta

A Knefély család tolnai története a tolnai uradalom Tolna-szigeti részének felparcellázásával és áruba bocsátásával kezdődött a XX. század első éveiben. Báró Drasche Richárd, az utolsó tolnai földbirtokos egy szabadkai banknak adta el ezt a birtokrészt, amit az tovább értékesített. Erre főleg bácskai gazdák jelentkeztek, akiknek a nagy része ─ mintegy negyven család ─ Bátmonostorról, illetve Nagybaracskáról érkezett, s akik az akkori földáraknál jóval olcsóbban vásároltak itt kisebb-nagyobb, jellemzően 20-30 holdnyi területet. Nagyobb, 500 holdat elérő, vagy azt meghaladó birtoktestet csak két család, a Knefélyék és a Heislerék vettek. Mindez egy lecsapolatlan, változatos felszínű, tuskós irtásföld volt akkoriban, amit pár évvel azelőtt még érintetlen vadonként borított erdő. Innen nőtt ki a Knefély mintabirtok 1908 körül, amelynek kiváló minőségű terményeit hajó vitte hetente a pesti vásárcsarnokba a bogyiszlói kikötőből. Hogy mitől volt több, vagy más ez az uradalom, mint a többi a környéken? Az emberszámba vett szolgáktól és cselédektől, akik már-már családtagnak számítottak e körben egy idő után. Ezt támasztja alá az alábbi adatsor is, miszerint Tolnay-Knefély Ödön minden karácsonyra 10 öl tűzifát, 10 pár bakancsot és 10 kismalacot adományozott a helyi iskolaszéknek, a rászoruló gyerekek családjait támogatandó. Amin túl tehenészete tejfeleslege is rendre itt került kiosztásra. Mára hozzáférhetőek a világhálón parlamenti felszólalásai, amelyek kivétel nélkül a vidék népét, a kisembert pártfogolták, korát messze meghaladó szociális érzékenységgel.

Derékba tört karrierek

─ Tizenöt éves voltam, amikor nagyapám meghalt ─ veszi át a szót az unoka. ─ A nagygazdát, a kastélyban lakót, a hintón járót én már nem ismerhettem. És szüleim se sokat meséltek e múltról. Annyit azért tudok a család eredetéről, hogy hajdanán felvidékiek voltak, akiknek a magyarosítás előtt Kneffel volt a nevük. Hogy mikor és hogyan kerültek a Délvidékre, ez a múlt homályába vész, egy azonban biztos, nagyapám már a délvidéki Cservenkán született, 1886. június 1-jén, és Zentáról érkezett Tolnára. Nagyapa Tolnán volt katona, így feltételezhetően ekkor ismerte és szerette meg ezt a környéket. Az első világháborút huszártisztként harcolta végig, így is esett orosz fogságba, ahonnan ─ a szibériai (!) Krasznojarszkból ─ hatszor próbált megszökni, mire, hetedszerre sikerült hazajönnie. Ez idő tájt vette földjeit és épített kúriát Tolna-szigeten, ahol fénykorában 637 holdon gazdálkodott. Gazdász diplomáját a keszthelyi Georgikonban szerezte. Nagyanyámtól, Frőhlich Vilmától két fia született: Ödön nagybátyám és édesapám, Tolnay Knefély Tibor. Sajnos nemcsak nagyapáét, de az ő karrierjüket is derékba törte a történelem vihara. Ödön a belügyminisztériumból jött haza gazdálkodni, az épp szertefoszló birtokra, ő nem is nősült meg, édesapám viszont Pesten maradt. Egy mechanikai szövő KTSZ-nél helyezkedett el, amelynek később a főkönyvelője lett. Neki is két fia született, Tibor bátyám és jómagam, akik közül sajnos már csak én élek, a bátyám 2002-ben hunyt el. Ő villamosmérnök-informatikus volt, három gyermeke és négy unokája Németországban él. Én gépészmérnöki végzettséget szereztem, két gyermekem és hat unokám van, és a Közép-Duna Völgyi Vízügyi Igazgatóság volt első és utolsó munkahelyem. Ekkorra már tudtam, hogy a nagyapám ebben is előttem járt, mivel szakmai körökben ismert volt, hogy a Sión létesült árvízkapu terveihez érdemben ő is hozzászólhatott. Ahogy korábban az ő hathatós támogatásával épült meg a szigetet Tolnával összekötő híd, és hozzá csatlakozva az első szilárd burkolatú út Tolnán.

Nem tudták megtörni

Nagyapám több mint 600 holdjából 6-ot hagytak meg neki, amiből végül 1-et tarthatott meg, a többit már „önként” ajánlotta fel a téesznek. De ezen is megélt! Még a koholt vádak utáni félév börtön a szegedi Csillagban sem tudta megtörni. Hetvenkét évesen építette fel kis házát egykori birtoka szélén, ahol a maga oltotta, szemezte faiskolájából, rózsakertjéből és almásából élt. A sárga Golden deicious (Golden delicsesz) almát is ő honosította meg a környéken. Ekkor már hintó helyett szamaras kordén járt, de a derűjét és a hitét, ami nem a vagyonához kötődött, soha nem veszítette el.

Szálloda lesz a kastélyból?

Sok évtizedes csipkerózsika álmából talán felébredhet a Knefély kastély is. A végső pusztulás szélén álló ingatlant ugyanis nemrég egy vállalkozói csoport, az Artistic-Events Kft. vásárolta meg. Hogy mi lesz belőle? A tervek szerint vendégház, szálloda és még sok szép dolog, amik közül számunkra talán a legszebb, hogy a tervek szerint még egy Knefély emlékszoba is elfér majd benne.

Tófalusiné Ádám Erzsébet közreműködésével írta Koncz Ádám

Fotó: Németh István

 

Közélet
2018.06.27.

Ősi recept szerint készül a kvecsa

Közélet
Ősi recept szerint készül a kvecsa
2018.06.29.

Megyei elismerést kapott a bizottság

Közélet
Megyei elismerést kapott a bizottság
2018.07.02.

Harminc éve őrzi a helyi németség a hagyományait

Közélet
Harminc éve őrzi a helyi németség a hagyományait
2018.07.06.

Sárgalábú napok, hagyományőrző fesztivál

Közélet
Sárgalábú napok, hagyományőrző fesztivál
2018.07.06.

Maszekká válni nem volt egyszerű

Közélet
Maszekká válni nem volt egyszerű
2018.07.10.

Önkéntesség hete a Bárka Fesztiválon

Közélet
Önkéntesség hete a Bárka Fesztiválon
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár