Temetői séta / Tolnay-Knefély Ödön

2019.06.13.

Aki nem bankban tartotta a lélek derűjét / Tolnay-Knefély Ödön 1886-1966

Egykor 637 hold földje volt Tolnán, de neki sem maradt több, mint mostani szomszédjainak: két négyzetméter a tolnai temetőben.

Tolnay-Knefély Ödön (1886-1966) jó csillag alatt születhetett. Sokáig állt neki a zászló. Jó helyre és jókor érkezett közénk, Tolna-szigeti gazdaságát megteremteni. Kiváló minőségű földjei ontották a gabonát és minden egyéb terményt, itt termett almája messze földön híres volt, versenylovai rangos versenyeken futottak, baromfienyészete több, magas állami díjban részesült. Már az 1920-as években automobilon járt, telefonja volt, 1935-től kisgazda országgyűlési képviselő ─ innentől dukált neki a nagyságos úr megszólítás ─, a parlamenti ülésszak ideje alatt Budán az I. kerületben lakott, a legmagasabb körökkel tartott kapcsolatot. Tolna-szigeti kiskastélyában maga Horthy Miklós is nem egyszer megfordult. Ez idő tájt már Afrikába járt vadászni. Ekkor jött a háború, s vele a társadalmi földindulás.
Beszélgetőtársaim még mind jól ismerték őt. Szeri János nagyapja a nagyságos úr kocsisaként szolgált, Németh József dédapja a Knefélyékhez hasonlóan szintén szigeti „honfoglaló” volt. És itt van köztünk Tolnay-Knefély György, az érintett unokája is, aki e beszélgetés kedvéért utazott Tolnára, Budapestről. Itt, a sírnál már nem a rang, a vagyon, a hajdan volt fényes múlt a témánk: az emberre vagyok kíváncsi.

Kép

Az unoka, Tolnay-Knefély György a családi síremléknél

A vidék népét pártfogolta

A Knefély család tolnai története a tolnai uradalom Tolna-szigeti részének felparcellázásával és áruba bocsátásával kezdődött a XX. század első éveiben. Báró Drasche Richárd, az utolsó tolnai földbirtokos egy szabadkai banknak adta el ezt a birtokrészt, amit az tovább értékesített. Erre főleg bácskai gazdák jelentkeztek, akiknek a nagy része ─ mintegy negyven család ─ Bátmonostorról, illetve Nagybaracskáról érkezett, s akik az akkori földáraknál jóval olcsóbban vásároltak itt kisebb-nagyobb, jellemzően 20-30 holdnyi területet. Nagyobb, 500 holdat elérő, vagy azt meghaladó birtoktestet csak két család, a Knefélyék és a Heislerék vettek. Mindez egy lecsapolatlan, változatos felszínű, tuskós irtásföld volt akkoriban, amit pár évvel azelőtt még érintetlen vadonként borított erdő. Innen nőtt ki a Knefély mintabirtok 1908 körül, amelynek kiváló minőségű terményeit hajó vitte hetente a pesti vásárcsarnokba a bogyiszlói kikötőből. Hogy mitől volt több, vagy más ez az uradalom, mint a többi a környéken? Az emberszámba vett szolgáktól és cselédektől, akik már-már családtagnak számítottak e körben egy idő után. Ezt támasztja alá az alábbi adatsor is, miszerint Tolnay-Knefély Ödön minden karácsonyra 10 öl tűzifát, 10 pár bakancsot és 10 kismalacot adományozott a helyi iskolaszéknek, a rászoruló gyerekek családjait támogatandó. Amin túl tehenészete tejfeleslege is rendre itt került kiosztásra. Mára hozzáférhetőek a világhálón parlamenti felszólalásai, amelyek kivétel nélkül a vidék népét, a kisembert pártfogolták, korát messze meghaladó szociális érzékenységgel.

Derékba tört karrierek

─ Tizenöt éves voltam, amikor nagyapám meghalt ─ veszi át a szót az unoka. ─ A nagygazdát, a kastélyban lakót, a hintón járót én már nem ismerhettem. És szüleim se sokat meséltek e múltról. Annyit azért tudok a család eredetéről, hogy hajdanán felvidékiek voltak, akiknek a magyarosítás előtt Kneffel volt a nevük. Hogy mikor és hogyan kerültek a Délvidékre, ez a múlt homályába vész, egy azonban biztos, nagyapám már a délvidéki Cservenkán született, 1886. június 1-jén, és Zentáról érkezett Tolnára. Nagyapa Tolnán volt katona, így feltételezhetően ekkor ismerte és szerette meg ezt a környéket. Az első világháborút huszártisztként harcolta végig, így is esett orosz fogságba, ahonnan ─ a szibériai (!) Krasznojarszkból ─ hatszor próbált megszökni, mire, hetedszerre sikerült hazajönnie. Ez idő tájt vette földjeit és épített kúriát Tolna-szigeten, ahol fénykorában 637 holdon gazdálkodott. Gazdász diplomáját a keszthelyi Georgikonban szerezte. Nagyanyámtól, Frőhlich Vilmától két fia született: Ödön nagybátyám és édesapám, Tolnay Knefély Tibor. Sajnos nemcsak nagyapáét, de az ő karrierjüket is derékba törte a történelem vihara. Ödön a belügyminisztériumból jött haza gazdálkodni, az épp szertefoszló birtokra, ő nem is nősült meg, édesapám viszont Pesten maradt. Egy mechanikai szövő KTSZ-nél helyezkedett el, amelynek később a főkönyvelője lett. Neki is két fia született, Tibor bátyám és jómagam, akik közül sajnos már csak én élek, a bátyám 2002-ben hunyt el. Ő villamosmérnök-informatikus volt, három gyermeke és négy unokája Németországban él. Én gépészmérnöki végzettséget szereztem, két gyermekem és hat unokám van, és a Közép-Duna Völgyi Vízügyi Igazgatóság volt első és utolsó munkahelyem. Ekkorra már tudtam, hogy a nagyapám ebben is előttem járt, mivel szakmai körökben ismert volt, hogy a Sión létesült árvízkapu terveihez érdemben ő is hozzászólhatott. Ahogy korábban az ő hathatós támogatásával épült meg a szigetet Tolnával összekötő híd, és hozzá csatlakozva az első szilárd burkolatú út Tolnán.

Nem tudták megtörni

Nagyapám több mint 600 holdjából 6-ot hagytak meg neki, amiből végül 1-et tarthatott meg, a többit már „önként” ajánlotta fel a téesznek. De ezen is megélt! Még a koholt vádak utáni félév börtön a szegedi Csillagban sem tudta megtörni. Hetvenkét évesen építette fel kis házát egykori birtoka szélén, ahol a maga oltotta, szemezte faiskolájából, rózsakertjéből és almásából élt. A sárga Golden deicious (Golden delicsesz) almát is ő honosította meg a környéken. Ekkor már hintó helyett szamaras kordén járt, de a derűjét és a hitét, ami nem a vagyonához kötődött, soha nem veszítette el.

Szálloda lesz a kastélyból?

Sok évtizedes csipkerózsika álmából talán felébredhet a Knefély kastély is. A végső pusztulás szélén álló ingatlant ugyanis nemrég egy vállalkozói csoport, az Artistic-Events Kft. vásárolta meg. Hogy mi lesz belőle? A tervek szerint vendégház, szálloda és még sok szép dolog, amik közül számunkra talán a legszebb, hogy a tervek szerint még egy Knefély emlékszoba is elfér majd benne.

Tófalusiné Ádám Erzsébet közreműködésével írta Koncz Ádám

Fotó: Németh István

 

Közélet
2018.08.21.

Tájékoztató a rezsicsökkentés igényléséről

Közélet
Tájékoztató a rezsicsökkentés igényléséről
2018.08.21.

A Bárka nem maradhatott szárazon

Közélet
A Bárka nem maradhatott szárazon
2018.08.22.

Most nekünk kell erősnek és törhetetlennek lenni

Közélet
Most nekünk kell erősnek és törhetetlennek lenni
2018.08.24.

Fácánkerti lett már hivatalosan is az út neve

Közélet
Fácánkerti lett már hivatalosan is az út neve
2018.08.27.

Támogatás német nemzetiségi civil szervezetek részére

Közélet
Támogatás német nemzetiségi civil szervezetek részére
2018.08.29.

Vízóra leolvasás Tolnán és Mözsön

Közélet
Vízóra leolvasás Tolnán és Mözsön
Akadálymentesített változat
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár