Az orvosi munkájában is Istenre hagyatkozik

2018.08.09.

TOLNAI TALENTUM – Dr. Müller Éva háziorvos

Az egykori tolnai kántor, Müller Ede ötödik gyermeke, dr. Müller Éva harkányi házi- és üzemorvos. A szüleitől látott szeretetteljességet viszi tovább. A hit átszövi mindennapjait, családi életét, s ahogy mondja: még az orvosi munkájában is Istenre hagyatkozik. (Közeli ismerősök lévén tegeződünk az interjúban.)
– Nagycsaládban nőttél fel…

Kép

– Igen, szüleim ötödik élő gyermekeként jöttem világra, 1961-ben. (Az első lányukat, három hónapos korában veleszületett szívbetegségben elvesztették.) Akkor a Garay utcában, egy szoba-konyhás albérletben laktunk, anyai nagymamámmal együtt, azaz nyolcan. Mégis úgy emlékszem erre az időszakra, mint a boldog, szükséget semmiben nem szenvedő gyermekkorra. Békességben, szeretetben, biztonságban éltünk gondos és szorgalmas szüleinkkel, jóságos nagymamánkkal.
Testvéreim: Mónika, János, Márta, Cecília. Hála Istennek mindannyian Magyarországon vannak, egészségben, rendezett körülmények között. Ők jelenleg 64, 63, 62, 60 évesek. A mai napig összetartunk, segítjük egymást, törődünk egymással, legalább évente egy nagy családi találkozót szervezünk, de többször is összejövünk, ha időnk engedi. Számomra nagyon fontosak és erőt adók ezek a találkozások. Édesapám 2014-ben, 96 évesen hunyt el, édesanyám 87 éves, korához képest jó egészségnek örvend. Időnként körbejárja az országot, látogat minket, ahogy mi is őt, rendszeresen. Már kilenc unokája és négy dédunokája van. Én 14 éves koromig éltem Tolnán. Ott jártam általános és zeneiskolába. Ez után a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol 1980-ban érettségiztem. Orvosi diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szereztem, 1987-ben.
– Dolgozni rögtön Harkányban kezdtél, vagy voltak előtte más állomások is?
– Sok más, fontos állomás volt. Először is a párválasztás. A férjemmel, Markovics Jánossal, gimnáziumban osztálytársak voltunk. Amikor összeházasodtunk, 1984-ben, én még Pécsen tanultam, ő meg Pesten. Aztán ő mérnökként az uránbányában kezdett dolgozni, s átmenetileg az egyik nővéremnél lakhattunk, egy szobában.
Végzett orvosként a siklósi kórházban kaptam állást. Hamarosan, 1987-ben megszületett Bence, egy évre rá Miklós fiunk. Nehéz időszak következett, mert negyven kilométerre, Siklósra jártam dolgozni, busszal, többször ügyeltem is, a fiúkat bölcsődébe hordtuk, úgyhogy a férjemre is rengeteg feladat hárult. Hogy ne kelljen ingázni, Pécsen kerestem munkát. A pécsbányai kórházba kerültem 1991-ben. Később ezt a kórházat sajnos bezárták. Megint húzós időszak köszöntött ránk. Egyrészt, nagy örömünkre, 1992-ben megszületetett a harmadik fiunk, Mátyás, másrészt gőzerővel kellett tanulnom a szakvizsgáimra, amit először belgyógyászatból, aztán háziorvostanból és üzemorvostanból tettem le. Egy ideig üzemorvos, majd üzem-és háziorvos voltam Pécsen, aztán megpályáztam egy megüresedett harkányi praxist. Jelenleg is itt dolgozom, házi-és üzemorvosként.

A teljes cikk a Tolnai Hírlap 2018. augusztusi számának 7. oldalán olvasható.

Közélet

Tolnai Hírlap

A legújabb és az eddig megjelent összes szám.

Tolnai Hírlap
2017.12.12.

Nem hagyja veszni, amiért megdolgozott

Közélet
Nem hagyja veszni, amiért megdolgozott
2017.12.13.

Akiknek nem a pénz az érték

Közélet
Akiknek nem a pénz az érték
2017.12.14.

A város karácsonyfái

Közélet
A város karácsonyfái
2017.12.14.

A nemzet ösztöndíjasa

Közélet
A nemzet ösztöndíjasa
2017.12.15.

Adomány a Tolnai Háló Közalapítvány részére

Közélet
Adomány a Tolnai Háló Közalapítvány részére
2017.12.15.

Már Tolnán is lehet adóügyeket intézni

Közélet
Már Tolnán is lehet adóügyeket intézni
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár