Egy norvég olajfúró-toronyba készül

2019.05.10.

TOLNAI TALENTUM – Dlusztus Dénes szakács

Egy északi-tengeri olajfúró-toronyba készül Dlusztus Dénes. A közelmúltban túlélő képzésen vett részt, ami a leendő munkahelyén alapkövetelmény. De nem a kitermeléssel, hanem a „betermeléssel” fog foglalkozni, lévén szakács.

Háromgyerekes tolnai családban nőtt fel, a szekszárdi Garay gimnáziumban érettségizett Dlusztus Dénes. Aztán szakács végzettséget szerzett Budapesten, egy ideig a fővárosban dolgozott, majd kiment Norvégiába. Ha teheti, hazalátogat; a nővére és az öccse Tolnán él.
‒ Hogy kerül egy tolnai szakács egy norvég olajfúró-toronyba?
‒ Ez egy hosszú történet. A végzettséget 2001-ben szereztem meg. Bergenbe, ami Norvégia talán legszebb városa és Ibsen szülőhelye, 2015-ben kerültem ki. S most döntöttem úgy, hogy még északabbra megyek, a tengeri olajtornyokhoz, szakácsnak.
‒ Sima karriertörténetről beszélhetünk?
‒ Egyáltalán nem. Sok volt a hullámzás, sikeres és kevésbé sikeres időszakok váltogatták egymást, a szakmai és a magánéletemben is. Ifjú szakácsként a Gellért Hotelben kezdtem dolgozni 2001-ben, s mellette eljártam kisegíteni, plusz pénzt keresni, az akkoriban kibontakozó magánszektorba. Sok új ismeretet szereztem.

Kép

Dlusztus Dénes a Tolnáról indult, sokat tapasztalt szakács

‒ Hogyan változott az ételkínálat az évek során?
‒ A Gellért Szálló a magyaros gyökerekhez ragaszkodó, és abban tényleg jó szintű kínálattal rendelkezett, töltött káposztával, hortobágyi palacsintával, pörköltekkel és a hidegkonyhai kínálatára sem lehetett panasz. Csakhogy kezdtek olasz éttermek nyílni, újdonságokkal, addig soha nem látott tésztafélékkel, halakkal, gombákkal az étlapon. Ez változást követelt, úgyhogy az újonnan nyíló szállodák már sok helyen külföldi séfet alkalmaztak.
‒ Egy szakácsnak mindenhez kell érteni, a levestől a desszertig?
‒ Pályakezdőként még nem jutott energiám arra, hogy az édességekkel is foglalkozzak. Főztem, grilleztem, tálaltam, de a sütemények sokáig kimaradtak. Kaptam egy részlegvezetői pozíciót a Gellértben, aztán átkerültem a Hotel Presidentbe, majd vissza a Gellértbe, séfhelyettesnek. Akkoriban, 2010 táján már kezdett nevem lenni a szakmában, s jött egy visszautasíthatatlan ajánlat: egyszerre voltam a Hotel Astoria és a Hotel Erzsébet konyhafőnöke. Körülbelül húsz szakács tartozott hozzám, egy kétszáz és egy száz vendég ellátására alkalmas egységben. Úgyhogy a süti projekt megint csúszott…
‒ Mi indokolta az újabb váltást?
‒ Az, hogy a mérhetetlen mennyiségű adminisztráció és értekezletre járás miatt nem koncentrálhattam a szakmai munkára. Úgyhogy egy éles váltással átmentem az Átrium Kávézóba konyhafőnöknek. A környékbeli irodákból jártak oda ebédelni, három-négyszázan. Ott már vegetáriánus, gluténmentes, laktózmentes ételeket is beillesztettem a kínálatba. A menyasszonyom volt ott üzletvezető-helyettes, kimondottan jól éreztem magam. Aztán derűre, ború. Meghalt édesapám Tolnán, és körülbelül azzal egy időben a párkapcsolatomnak is vége szakadt.
‒ Kiút?
‒ Kerestem a helyemet egy darabig, míg meg nem ismerkedtem a celebként ismert Kinter Oszkárral, aki 2013 végén megnyitotta az Országház közelében, a Nádor utcában a Grey Goose Éttermet. Ott lettem konyhafőnök. Összerázni a csapatot, kialakítani az arculatot egy új helyen nem egyszerű, főleg, ha a tulajdonossal se mindenben egyezik a véleményünk. Volt ott minden. Előfordult, hogy délben még lebbencslevest főztem a 990 forintos menühöz, délután meg élő homárt készítettem elő a vacsorához. Később konszolidálódott a helyzet, de engem már kezdtek érdekelni a külföldi munkalehetőségek. Édesanyámat is abban az időben vesztettem el, nem nagyon kötött ide semmi; megcéloztam Norvégiát.
‒ Ott minden oké?
‒ Nem mondhatnám. Bergenben, egy török étteremben kezdtem 2015-ben. A tulajdonosoknak mindennel és mindenkivel, még egymással is problémáik voltak. Továbbléptem egy pörgős helyre, a Jacob Aall Étterembe, ahol egy év múlva séfhelyettesi pozíciót kaptam. A karácsony előtti napok úgy néztek ki, hogy ebédre két-háromszáz, vacsorára négy-ötszáz személyre főzött a konyhán öt-hat fő. Egy síbaleset miatt több hónapot ki kellett hagynom. Hazajöttem, felújíttattam a pesti lakásomat, s mikor visszatértem, egy új helyen kezdtem, a Bien Centro olasz étteremben, séfhelyettesként. Minden rendben lett volna, csakhogy a séf combcsonttörést szenvedett, úgyhogy a nyakamba szakadt minden. Küzdöttem egy fél évig, mint Bem apó Nagyszebennél, aztán, Kinter Oszkárral - aki közben eladta a Nádor utcai éttermét - saját vállalkozásba kezdtünk Bergenben. Megnyitottuk az Ibsen Éttermet, melynek üzletvezetője és konyhafőnöke lettem. Ám családi okok miatt Oszkár úgy döntött, hogy mégsem mozdul Norvégia felé, úgyhogy hét hónap elteltével bezártunk. Akkor egy Duggfrisk nevű kis öböl menti étterembe kerültem. Szakmailag megint csak zűrös helyre. Most februárban hagytam ott.       
‒ Hogyan tovább?
‒ Még tavaly nyáron részt vettem egy basic safety trainingen, ami magyarul túlélő képzésnek nevezhető. Ez ahhoz kell, hogy valaki elmehessen olajfúró-toronyba dolgozni. Akár takarítónak, akár mérnöknek, akár szakácsnak jelentkezik. Embert próbáló feladatokat kaptunk: fejjel lefelé, víz alá süllyesztett helikopterből menekülni, meg ilyesmi. Amit kínálnak: két hét munka után egy hónap szabad, és igen jó fizetés. Párom pillanatnyilag nincs, úgyhogy rástartolok. Idővel majd szeretnék hazaköltözni, s itthon éldegélni, kényelmesen. Nagy szerencsém, hogy a munkám a hobbim, szívesen főzök otthon is, és most már a desszertkészítésben is jó vagyok.     

Közélet
2018.05.27.

Továbbra is van mire büszkének lenni

Közélet
Továbbra is van mire büszkének lenni
2018.05.30.

Wiesner Csaba: vége a pólós korszaknak

Közélet
Wiesner Csaba: vége a pólós korszaknak
2018.05.31.

A 2018. évi kitüntető díjak átadása

Közélet
A 2018. évi kitüntető díjak átadása
2018.06.05.

Technikai bemutató iskolásoknak

Közélet
Technikai bemutató iskolásoknak
2018.06.07.

Nincs szebb, mint a gyermeki mosoly

Közélet
Nincs szebb, mint a gyermeki mosoly
2018.06.08.

A szerb templomtól a lokátorig

Közélet
A szerb templomtól a lokátorig
HírekÖnkormányzatiKözéletiKulturálisSportKépgalériaEseménynaptár